Alkohol
Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt - ez az alaptézis, de mi van akkor, ha már kapásból a nyomorban élsz hajléktalanként?
A mély fájdalom olyan, mint egy seb a lelken, az alkohol pedig csak arra jó, hogy nyitva tartsa ezt a sebet.
Az alkohol elég sok problémát megold, az egyedüli gond, hogy csak rövid távon oldja meg őket.
Az alkohol olyan, mint a szerelem. Az első csók varázslatos, a második meghitt, a harmadik megszokás.
Istentől kaptuk az alkoholt feloldódni. Férfit bátorrá, nőt lazává tenni.
Az alkohol öl, butít, és savakkal észtereket képez.
Az alkohol nem válasz, de legalább elfelejted a kérdést.
Lehet, hogy az alkohol az ember legnagyobb ellensége, de a Biblia azt mondja, szeresd az ellenségeidet.
Sokan azért isznak, hogy felejtsenek. Az alkohol elmossa az éjszaka végét, kitörli a jó tanácsot, meg az esetleges kínos incidensek emlékét, miközben hazafelé botladozunk. Sajnos azonban ha az ember kifejlesztette magában azt a készséget, hogy elfojtsa a régebbi emlékeket, amelyek lehangolóan józan állapotunkban halmozódnak fel, akkor az alkohol ezeket a korlátokat szünteti meg. És ha ez történik, akkor éppenséggel nem a beszeszeltek áldott feledésének álmát alusszuk, hanem lidércnyomásos állapotban újra átéljük a régi szörnyűségeket.
Facebook
Pinterest