Álhírek
A manipuláció ellen éppen az egészséges szkepszis és gyanakvás vértezheti fel az újságírókat és az állampolgárokat. Azonban a mindent eluraló, cinizmusba forduló szkepszis ad lehetőséget a közvélemény összeesküvés-elméleteken keresztüli manipulációjára.
Álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjeszteni sokkal könnyebb, mint ellenük hatékony stratégiákat alkotni és fellépni.
Kezdj gyanakodni, amikor valahonnan ismétlődően olyan hírt olvasol, aminek nagyon örülsz vagy amitől nagyon dühös leszel! Az elfogult, tényeket nem tisztelő újságírás, a dezinformáció és az álhíripar éppen az erős, elfogult vélemények kiszámíthatóságán keresztül tesz minket érzelmileg manipulálhatóvá. Annak a forrásnak, ahonnan csak "jó", a világképedet megerősítő információkat kapsz, ne higgy! A valóság összetettebb és ellentmondásosabb annál, mint hogy mindig kielégítse az elvárásainkat, a reményeinket, és megerősítse a véleményünket.
A kamuhírek, a clickbait, a gyűlöletpropaganda, az ezoterikus hülyeségek, az áltudományok azért hódítanak annyira, mert az emberek vevők rá. A Facebook csak egy erősítő, ami az alapban népszerű dolgokat teszi még népszerűbbé.
Nem látjuk azok arcát, akiknek kárt okozunk, amikor hamisságokat terjesztünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne okoznánk kárt. Gondolj az autóvezetésre. Lehet, hogy nem látjuk a sofőrt, de tudjuk, hogy nem mehetünk neki a másik autónak, hiszen mindketten kárt szenvednénk. Naponta tucatszor védjük a másikat anélkül, hogy szemtől szemben látnánk. Ehhez hasonlóan felelősek vagyunk azért, amit egy másik ember olvas a képernyőjén, még akkor is, ha nem látjuk, ahogy a gépe előtt ül. Ha el tudjuk kerülni, hogy kárt okozzunk másoknak az interneten, mások is meg fogják tanulni, hogy ugyanezt tegyék. És akkor talán az internet sem egy véres tömegszerencsétlenség helyszínére emlékeztet majd.
Nem szabad a félretájékoztatás kommunikációs bűnébe esni, ahogyan az egyik oldalról való beszámolás, a rágalmazás, a szenzációhajhászás, vagy a becsületsértés bűnébe sem.
A tudományellenesség alapja a tudatlanság. (...) A legnagyobb veszélyt ma éppen a média szereplőinek meghökkentő tájékozatlansága jelenti. Nem az a fontos, hogy a hír igaz legyen, hanem az, hogy szenzációt keltsen.
Az emberek eddig még sosem jutottak ennyi információhoz, mint most, de ennek ellenére nem mondható el, hogy tájékozottabbak lennének. A forráskritika hiánya és a kiélezett verseny oda vezet, hogy nem az számít, igaz-e egy történet, hanem hogy érdekes-e.
Az internet is csak addig olcsó, ameddig senki nem törődik a hitelességgel és a minőséggel.
Úgy támaszkodunk az internetre, mint részeg ember a lámpaoszlopra: csak megerősítést keresünk a nézeteinkhez ahelyett, hogy hagynánk, hogy az eligazodásban segítsen.
Az internet használatához is agy kell: képesnek kell lennünk megkülönböztetni a jó, a fura és a rossz információt. Az internet világában ez a különbség könnyen eltűnik.
Az emberek ugye folyamatosan aggódnak a kormányzati cenzúra miatt, de tulajdonképpen az interneten saját magunk végezzük a legnagyobb cenzúrázást, amikor csak egyfajta irányultságú csatornából tájékozódunk.
Az embereknek fogalmuk sincsen az online keresés őket befolyásoló erejéről, noha minden idők leghatékonyabb elmekontroll-gépezetéről beszélünk, amit az emberiség valaha feltalált. És az internet használói még csak észre sem veszik.
Facebook
Pinterest