Állatos viccek

Az öreg néni elmegy a templomba, és magával viszi a papagáját. Ülnek a misén, amikor egyszer csak a papagáj megszólal: - Hú, a picsába, de rohadt hideg van itt! A néni elszégyelli magát, hazamegy és órákig beszél a papagájnak, próbálja elérni, hogy a templomban mellőzze a csúnya beszédet. A következő héten megint elviszi a templomba a madarat, de az megint csúnyán beszél. Ekkor elviszi egy állatorvoshoz, aki azt tanácsolja neki, hogy ha a madár csúnyán beszél, akkor fogja meg a lábánál, és forgassa párszor a feje körül. Így a madár megtanulja, hogy nem szabad csúnyán beszélnie. Következő héten megint bemennek a templomba. A pap éppen a mise közepén tart, amikor a papagáj megszólal: - A picsába, de rohadt hideg van itt! A néni elkapja a lábainál, és párszor megforgatja a feje körül. Amikor befejezi, a papagáj megrázza magát és megszólal: - És még a szél is kurvára fúj!

Piroska odaér a nagymama házához és bemegy. - Nagymama! Miért olyan nagy a füled? - Azért, hogy jobban halljalak. - Nagymama! Miért olyan nagy a szemed? - Azért, hogy jobban lássalak. - Nagymama! Miért olyan nagy az orrod? - Azért, hogy jobban érezzem a sütemény illatát. - De nagymama! Miért olyan nagyok a fogaid? - Azért, hogy jobban meg tudjam rágni a répát, amit nekem hoztál. - De nagymama! Én nem is szoktam répát hozni neked! - Hát ez nem jött össze - mondta a nyúl és kimászott a nagymama ágyából.

Találkozik a róka meg a farkas az erdőben. - Te farkas, verjük meg a nyulat! - Na és miért? - Ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért! Így is tesznek, jól elverik a nyulat. Egy hét múlva megint találkoznak. - Te farkas, verjük már meg megint a nyulat! - Na és most miért? - Kérünk tőle cigarettát. Ha füstszűrőset ad, akkor azért, ha füstszűrő nélkülit, akkor meg azért. Így is tesznek, megkeresik a nyulat és eléállnak. - Te nyúl, aggyál már egy cigit nekünk. - Na és milyet kértek, füstszűrőset, vagy füstszűrő nélkülit? - Hmm... Nézd már farkas... ezen már megint nincs sapka!

Medvééknél vendégség van. Medvemama így szól a medvegyerekhez: - Nem szégyelled magad? Mutatkozz be a vendégeknek! Mire a medvegyerek: - Bocs...

A hangya egész nyáron szorgalmasan gyűjtögetett, a tücsök pedig csak henyélt és muzsikált. Aztán jött a tél. Hideg volt, fújt a szél, és gyakran esett a hó is. Meg is döglött mind a kettő.

Béluci a mamájával sétálgat az állatkertben. A fülemüle ketrecénél hallják, hogy az állat milyen csodaszépen tud énekelni. - No, Béluci, te is szeretnél ilyen szépen énekelni? - Nem! Én inkább olyan messzire szeretnék köpni, mint a láma.

Egy férfi le akar foglalni egy szobát a nyaralása időtartamára Florida egyik tengerparti üdülőhelyén. Ír egy levelet a tulajdonosnak: "Lehetséges lenne-e hogy magammal hozzam a kutyámat? Nagyon jólnevelt és tisztántartott állat. Tarthatom-e a szobában az éjjelek folyamán?" Postafordultával jön a válasz: "Én évek óta vezetem ezt az üdülőt. Még soha nem történt, hogy egy kutya ellopott volna törülközőket, ágynemüt, ezüst étkészletet, vagy képeket a falról. Soha nem lettek részegek, és soha nem mentek el úgy hogy nem fizették volna a számlát. Szóval, a kutyája nagyon is szivesen van látva. És ha a kutyája hajlandó jótállni magáért, akkor maga is maradhat."

Összeül az erdei tanács, mert reggel az erdei budi ablakát kitörve találták. Megkérdi az elnök, ki volt az. Jelentkezik a nyuszika: - Reggel elmentem a budi mellett, egyszer csak kinyúl a medve, beránt, kitörli velem a fenekét, és kidob az ablakon. - Jól van! Medve, megcsinálod az ablakot! Másnap a tanács újra a budi mellett megy el, hát az ablak megint kitörve. - Ki volt ez? Jelentkezik a mókus: - Reggel elmentem a budi mellett, egyszer csak kinyúl a medve, beránt, kitörli velem a fenekét, és kidob az ablakon. - Jól van! Medve, megcsinálod az ablakot! Harmadnap a budi sehol, mindenhol deszkadarabok, a WC ripityára törve. - OK, emberek, ki volt az? - kérdi az elnök rezignáltan. Jelenkezik a sün...

- Mennyibe kerül ez a kutya? - Ötezer forintba. - És hűséges fajta? - Meghiszem azt! Már vagy ötször eladtam, és reggelre mindig visszajött!

A macska naplója: 453. nap A fogvatartóm állandóan bizarr kis fityegő tárgyakat lógat az orrom elé, amik friss húsdarabokra hasonlítanak. Enni viszont száraz fűrészporra emlékeztető kaját ad. Az egyelten dolog, ami még éltet, a szökés reménye. No meg az öröm, hogy naponta tönkreteszek egy-egy bútordarabot. Megyek, szétrágom az egyik szobanövényt...

460. nap A mai kísérletem, hogy megöljem a fogvatartómat azzal, hogy a lába köré csavarodok, majdnem sikerült. Meg kell próbálnom ugyanezt, amikor a lépcső tetején áll. Hogy elrettentsem és megfélemlítsem hitvány elnyomómat, megint sikerült a kedvenc székére hánynom. Legközelebb az ágyába fogok.

462. nap Egész nap aludtam, hogy éjszaka legyen majd elég erőm órákon át hangos nyávogással kaját követelni.

467. nap Elfogtam egy egeret, és lefejezve odavittem a fogvatartómnak, hogy lássa, mi mindenre vagyok képes, hátha beijed. Ehelyett megsimogatott és azt mondta: "Jó cica!" Hát ez nem jött be!

472. nap Valami összejövetel volt náluk, ezért egész estére elkülönítettek egy szobába. Hallottam a zajokat, és éreztem annak a szörnyű löttynek a szagát, amit úgy hívnak, hogy sör. Hallottam, azt is, hogy valami képességről beszélgetnek, amivel állítólag én rendelkezem, allergia, vagy mi a neve. Ezt meg kéne tanulnom jobban használni!

475. nap Szerintem a többi fogoly talpnyaló vagy besúgó. A kutyát gyakran szabadon engedik, és mindig boldogan visszatér. Biztos, hogy félkegyelmű. A madár viszont tuti, hogy köpni szokott. Valahogy kiképezték, hogy beszéljen a nyelvükön, és rendszeresen beszél velük. Biztos vagyok benne, hogy minden lépésemet jelenteni szokta. Mostani helyén, a fémszobában, egyelőre biztonságban van, de én tudok várni. Minden csak idő kérdése.