Vass Virág

A közhelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember tökéletesen boldognak érezze magát.

Kellenek a béna tulajdonságok! Ha nem ismerjük meg őket, és nem mondjuk ki soha, hogy tudnánk változni?

Minden, ami az életben történik, csakis a férfiak vonatkozásában nyer értelmet, az ő figyelmük vagy közömbösségük képes felemelni vagy megsemmisíteni, ami a nőktől különös, állandó készenlétet igényel.

A szeretet néha ezt teszi az emberrel, valahogy ott ragadunk azon a helyen, ahol a szerelem elhagyott bennünket, miközben a világ forog tovább.

Az én szememben, ha valaki őszintén szereti a párját, mégis megcsalja, az még nem jelenti azt, hogy akivel csalja, azt többre tartja.

A házasság persze annyi illuzórikus garanciát ígér, (...) hogy nincs abban semmi meglepő, ha sorra kiderül mindegyikről, hogy nem is arra vonatkozott, illetve nem pontosan úgy, és általában véve réges-rég lejárt. Néha előfordul, hogy garanciát kapunk valakitől, akiről - ha őszinték vagyunk magunkkal -, pontosan tudjuk, nem is állíthatna ki ilyen jellegű dokumentumot. Nem az ő hatásköre. Csak úgy hozzákeveredtünk a biztos vétel reményében. Miközben anélkül, hogy sejtenénk, egy mélyebb szinten, ahol az önáltatások már nem működnek, mindketten keresgélünk tovább. Néha egyszerűen csak úgy, hogy nyitottak maradunk.

Az ember csak boldogan lehet szemérmetlen. A vereségtudat visszájára fordít és szánalmassá tesz mindenfajta kacérságot.

Régi pszichológiai tény, hogy a gödörben lévők és a telefonhívásokra várakozók azonnal erőre kapnak, mihelyst sorsukat egy még mélyebben lévő ismerősükével vetik össze.

A hűség ellentétes pólusú komponensekből áll. Talán nem is tudunk tiszta szívből ragaszkodni olyasvalakihez, aki legalább egy okot nem ad rá, hogy megszabaduljunk tőle.

Mindaddig, amíg újabb és újabb kockázatot vállalsz, a félelem elkísér.

A legszebbnek az az arc tűnik, amelyen ott a sebezhetőség.

Minden szekrényben ott a hajlam, hogy kitöltse a belsejében támadt indokolatlan űrt.