Tony Robbins
Te magad vagy minden érzelmed forrása; kedved szerint hozhatsz létre újakat és változtathatod meg a meglévőket.
Az igazi mester ismérve a következetesség. Elvégre ugyan ki akarna csak nagy néha elérni valami eredményt? Ki akarna csak egy pillanatig örvendezni, vagy csak néha-néha nyújtani a legjobbat? Következetesen, folyamatosan szeretnénk átélni mindazokat az érzéseket, amelyek miatt érdemes élnünk. Akkor hát hogyan is biztosíthatjuk ezt a következetességet? A szokásainkkal. Nem elég csak tisztában lenni a tennivalókkal - ténylegesen végre is kell hajtani azokat.
Mindig a miénk az utolsó szó annak meghatározásában, kik is vagyunk valójában. A múltunk nem határozza meg sem a jelenünket, sem pedig a jövőnket.
Az igazi gazdagság egy érzelem: az abszolút bőség érzése.
A pénz mindaddig értéktelen, amíg meg nem osztjuk a pozitív hatásait mindazokkal, akiknek szívünkön viseljük a sorsát.
A hős nem tökéletes. Nem lenne egyetlen hősünk se, ha ez lenne a mérce. Mindnyájan követünk el hibákat, de ezek nem érvénytelenítik mindazt, amivel az életünk során hozzájárultunk mások életéhez. A hősiesség nem tökéletesség, hanem emberségesség.
Ne keress hősöket - válj azzá!
Nem az információ korában, a szórakoztatás korában élünk.
Az életed minősége a kapcsolataid minőségén múlik.
Adj egy esélyt magadnak. Legalább egyet egy új életre, egy boldogabbra, olyanra, amiben a helyedet érzed. Mert addig, amíg nem ott vagy, ahol lenned kell, folyton boldogtalan leszel, és ha nem hallgatsz arra a késztetésre, ami azt ordítja, hogy tegyél már végre valamit, szépen meghalsz. Meghal a lelked, belehal a hitetlenségedbe, abba, hogy képtelen voltál elhinni magadról, hogy igenis többre vagy képes annál, mint amiben épp vagy. Ha nem tesz boldoggá az életed, tervezz újra, találd meg azt a valamit, amiért bármikor boldogan felkelsz. Töröld el a korlátokat, nincs rájuk szükség. Vagy hagyd meg őket, és élj örökre rabként.
Kudarc nem létezik. Itt az idő, hogy dönts. Itt és most meg kell ígérd magadnak, hogy soha többé nem adod át magad a legyőzöttség vagy a búskomorság érzésének. Ez még nem jelenti azt, hogy el kellene rugaszkodnod a valóságtól - csak azt kell megértened, hogy ha megadod magad a lehangoltságnak, akkor épp arra nem lesz erőd, hogy változtass az életeden, és továbblendítsd azt. El kell hinned, hogy még akkor is változtathatsz, ha ez itt és most teljességgel lehetetlennek tűnik.
A legsikeresebbek mindig azok lesznek, akik felismerik a darabolás hatalmát, vagyis, akik egyszerre soha nem harapnak annál nagyobb falatot, amit még ténylegesen meg is tudnak rágni.