Szvetlana Alekszijevics

A sikeres üzletemberek között van mindenféle ember, csak ostoba nincs.

A tömeg csak horda. A tömeg soha nem dönt el semmit, mindig a személyiségek döntenek.

A történelem az eszmék története. Nem az emberek írják, hanem az idő.

Kinél van az igazság? Nekem úgy tűnik, az igazságot csak a speciálisan erre kiképzett emberek kutatják: a bírák, a tudósok, a papok. A többiek mind az ambícióik... és az érzelmeik rabjai.

Az emberi igazság (...) nem más, mint egy szög, amelyre mindenki a saját kalapját akasztja.

Hát lehet színes filmet forgatni a háborúról? A háborúban minden fekete. Csak a vérnek más a színe, egyedül az vörös...

Csodára várunk: hogy csak úgy a szánkba repüljön a sült galamb. Hogy megkapjunk mindent, anélkül hogy kimásznánk a kemencesutból. Hogy a kemencében magától süljön a palacsinta, az aranyhal meg teljesítse, amit csak kívánunk. Ide nekem a szépséges királylányt! És repíts egy másik birodalomba, oda, ahol tejtől és méztől duzzadnak a folyók. Álmodozók vagyunk! A lelkünk küszködik, a dolog meg alig megy előre, mert ahhoz már nincs bennünk elég szusz.

Olyan könyvet kellene írni a háborúról, hogy hányingert kapj, s még a háború gondolata is elborzasszon. Mert értelmetlen. Bár fogná el a hányinger a tábornokokat is...

A szabadság az (...), amikor úgy élhetsz, hogy eszedbe se jusson a szabadság. A szabadság a normális állapot.

A szabadság az, amikor nem félsz.

Az első szerelem félelmetes élmény. Életveszélyes.

Szörnyű az emlékezés, de még szörnyűbb, ha nem emlékezel.

Az isten nem arra teremtette az embert, hogy lőjön, hanem arra, hogy szeressen.

Hát így élek... a reális és az irreális világban egyszerre. Nem tudom, hol érzem jobban magam.

Múlik az idő, és a fájdalom tudássá érik.