Sara Rattaro

Néha az ember túl későn veszi észre, hogy valami ártalmas az egészségére. (...) Egy észre nem vett betegség, a szórakozottság, egy kényszerképzet vagy egy nem nekünk való ember.

Minden háború valakinek a halálával kezdődik.

Nem könnyű elmesélni egy olyan esemény részleteit, melyre máig nem találni magyarázatot, bár azóta gondolatban ezerszer lejátszódott.

Ahol véget ér a tested, ott kezdődik az enyém.

Ha szeret az ember valakit, létezik egyfajta tízparancsolat, melyet tiszteletben kell tartania, önkéntelenül valamiféle koreográfia alapján kezd élni, a színpad pedig ott van, az ajtó mögött.

Az élet arra való, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.

Így van az, ha gyereket vár az ember. A dolgok fontossági sorrendje hirtelen felborul.

A boldogság lépcsője a kielégítendő egyéni szükségletek hierarchiájára épül. Minden alsóbbrendű szükségletet ki kell elégíteni, mielőtt magasabb fokra hágunk.

Ha nem is hangoztatjuk, mindig abban reménykedünk, hogy igazság tétetik.

Kétféle ember létezik: akik folyton keresik életük értelmét, de nem találják, és azok, akik soha nem keresték, mégis megtalálták.

Kérdezz sokat, de ne várj mindenre választ, a feleleteket majd megkapod, amikor kell, s akkor rájössz, hogy ha korábban kaptad volna, olyan lett volna, mint egy ismeretlen nyelven írt könyv.

Különös dolog a fájdalom. Hirtelen jön, és nem tehet az ember egyebet, várja, hogy elmúljék. Nincs rá gyógymód, és értelme sincs. Nagy lélegzetet kell venni, és várni. Ugyanakkor elevenebbé teszi az embert. Talán azért, mert eláll tőle a lélegzete. Ha pedig visszatartod a levegőt, az azt jelenti, még élsz.

Gyűlölnöm kellene téged. Mégsem tudom elűzni a gondolatot, hogy ha másképp döntesz, az életemet is magaddal vitted volna. Elképzelni sem tudok másfajta életet. Az ember nem képes bemagyarázni magának, hogy jól érzi magát, ha nem azzal él, akit szeret.

Törődj magaddal, minden korodban örülj annak, ami éppen soron van. Egy nap majd megérted, milyen fontos ez. Hagyd, hogy fényképezzenek, akárhányszor. Mosolyogj, és ha félsz, táncolj és énekelj, amilyen hangosan csak tudsz. Az segít. Szánj időt magadra, ábrándozz a szobádba zárkózva, és olvass mindenfélét, nem érdekes, honnan való, valami értelme mindennek van. Ne aggódj sokat a holnap miatt, a valódi gondokat úgysem látod előre, váratlanul jönnek.