Richard Bach

A meggondolt ember mérlegel, döntést hoz, azután ahhoz tartja magát. Nem okos dolog visszacsinálni bármit is.

Milyen hamar belemerültünk a díszletek felállítgatásába, s közben megfeledkezünk arról, hol a gyémánt értékű lényeg! Egyetlen dolog számít, amikor földi életünk végére érünk: hogyan szerettünk, jól csináltuk-e - milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt?

Nem az dönti el, mire viszed, hogy mikor kezded, hanem az, hogy mikor hagyod abba.

Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!

A legegyszerűbb kérdések a legfontosabbak. Hol születtél? Hol van az otthonod? Mit teszel? Gondolkodj el ezeken a kérdéseken néha, és figyeld, miként változik, amit felelsz.

Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz, még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott.

Barátaid jobban ismernek téged találkozásotok első percében, mint ahogy ismerőseid megismerhetnek ezer év alatt.

Ne fordulj el a lehetséges jövőktől, mielőtt meg nem bizonyosodtál, hogy nincs mit tanulnod belőlük.

Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről.

A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.

Szabadságodban áll meggondolnod magad. Választhatsz másik jövőt, vagy másik múltat.

Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.

Az igazságnak, melyet kimondasz, múltja s jövője sincs. Létezik, s nincs is több dolga ennél.

Íme próbája annak, hogy földi küldetésed véget ért-e már: ha élsz: még nem.

Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.