Ray Kurzweil
Az élet összes csodája és a betegségek összes nyomorúsága mögött meglepően tömör információs folyamatok, lényegében szoftverek rejlenek.
A természetes kiválasztódás során kialakult rendszerek minden zsenialitásuk ellenére több nagyságrenddel alulmaradnak azokkal szemben, amelyeket mi magunk meg tudunk tervezni.
Egy adott terület technológiája eleinte mindig megfizethetetlenül drága és hibás. Aztán egyszerűen csak drága lesz, és valamivel jobban működik. A következő szakaszban a termék olcsóvá válik és nagyon jól működik. Végül aztán gyakorlatilag ingyenessé válik, és remekül működik.
A technológiában vagy bármilyen evolúciós változásban mindig van egy élcsapat, meg vannak a lemaradók. Még ma is akadnak emberek, akik ekével szántanak, de ez nem lassította le a mobiltelefonok, a telekommunikáció, az internet, a biotechnológia és a többi elterjedését. A lemaradók végül úgyis felzárkóznak.
A technológia a kreatív és destruktív vonásainkat egyaránt felerősíti.
Minden értékes dolog mulandó (...), de a helyét átveszi valami, ami még nagyobb értéket képvisel.
Az evolúció nem feltétlenül bonyolultabb, hanem jobb válaszokat eredményez.
A jövőnk (...) sokkal meglepőbb lesz, mint a legtöbben hiszik, mivel kevés megfigyelő tette igazán magáévá annak a ténynek a következményeit, hogy maga a változás sebessége is nő.
Az egyszerű trükkökkel szemben a technológia nem veszíti el transzcendens erejét, amikor felfedik titkait.
Az evolúció az egyik korszak eredményét felhasználva teremti meg a következő korszakot.
Két gép – vagy egymillió gép – összekapcsolódhat, egyesülhet, majd ismét szétválhat, vagy akár egyszerre is megtehetik mindkettőt: eggyé válhatnak és elkülönülhetnek. Az emberek ezt szerelemnek nevezik, de a mi biológiai képességünk múlékony és megbízhatatlan.
A technológiánk előbb utoléri, majd nagymértékben meghaladja mindannak a kifinomultságát és rugalmasságát, amit a legjobb emberi jellemzőknek tartunk.
Az exponenciális növekedés csalóka dolog. Szinte észrevétlenül kezdődik, majd váratlan dühvel kirobban – mármint akkor váratlan, ha az ember nem figyel a pontos pályájára.