Rákos Sándor

A neve fáj, a neve gyász: csöngettyűk sötét csöngetése; a neve fáj, a neve gyász: dobok fekete döndülése; a neve fáj, a neve gyász: lobogók hollószárnyverése; a neve fáj, a neve gyász: nem akarom feledni mégsem!

Ember vagyok: szívem árad-apad, épít s leront vad hullámtornyokat;
ember vagyok: pokol s a menny hullámzik rejtekeimen;
ember vagyok: meghalok majdan - ez büntetésem és jutalmam.

Hiányod lenyomata léttelen lét a léten.

Szegény vagy kizolgáltatott emberrel túlságosan - mondhatnám: szinte aláhúzottan - tapintatosnak lenni: a legnagyobb tapintatlanság. Hiszen arra utal, hogy nem vagyunk egyenlő partnerek, hogy ő olyan hátrányos helyzetben van velem (és az egész világgal) szemben, amit csak tapintattal lehet áthidalni.

A másik embernek okozott szenvedést, a borzalmakat nem lehet jóvátenni. A fájdalomnak nincs valutája, se dollárban, sem egyéb pénznemben. A szó képes értelmében sincs, közvetlen értelmében sincs. A "jóvátételi összeg", amit a volt üldözötteknek fizetnek, semmit sem tesz jóvá. Könnyebbséget jelenthet mostani életükben; de a bűnt, melyet elkövettek ellenük, se föl nem oldja, se kisebbé nem teszi.

Tágabb értelembn emberi kapcsolatokban is van egy olyan időtartam, amin belül esetleges félreértések kínos felhangok nélkül tisztázhatók, mulasztások pótolhatók, etc. Ezen az időtartamon túl mintegy "érvényét veszti" a kontaktus, abba kell hagyni, vagy mindent elölről kezdeni.

Az ember egyidejű kettős törekvése: megkötni a kötetlent, s máris oldozni a megkötöttet.

Életem minden mozzanata az emberekhez kapcsol - hogy is lehetnék én "magányos"?

Azzal, hogy szeretsz, igazolod a létezésemet; azzal, hogy szeretlek, igazolom mindkettőnk létezését.

Önmagamhoz sem tudtam hű maradni elárulván a bennem lakozó felsőbb erőt bűnhődnöm kellett.

Hozzád szerelemfűzött, hozzád régi szenvedély emléke, hozzád szeretet, hozzád barátság, hozzád véletlen perc szeszélye - szemvillanás a villamoson -, hozzád a vér parancsa - megvonagló párnákon birkóztunk hajnalig -, hozzád betöltetlen vágyak, hozzád taszítás, hozzád rokonszenv, hozzád csak az, hogy együtt éltünk ezen a bolygón és néha elmentünk egymás mellett; akárhogy is, mindőtökhöz közöm volt.

Állok mezítelen, a végtelen égbolt alatt, minden irány szabad, mindent egészen elölről kezdhetek.

Az igazán nagy trükk: butábbnak mutatni magad, mint amilyen vagy. Erre még a legagyafúrtabbak sem gyanakszanak, hiszen emberi természetünkből az következik, hogy mindenki okosabbnak, (és nem butábbnak) akar látszani, mint amilyen.