Philip Kindred Dick

Nem számít, hogy ki győz. (...) A pusztítás, a nagy nemzeti tragédia mindenképp megmarad. Ez a rettenetes a polgárháborúban: akármi a vége, akkor is katasztrófa. Mindenkinek.

Vészhelyzetben az ember ritkán használja az eszét, és egyszerűen megfeledkezik a "józanság" szó jelentéséről.

Nincs még egy olyan fanatikus, mint a tudós.

Az ártatlan embernek nincs oka eltitkolni a gondolatait. A lakosság kilencvenkilenc százaléka örül, hogy belátnak a fejébe. A legtöbb ember igenis akarja bizonyítani a hűségét. Az az egy százalék viszont bűnös valamiben.

Senkinek nem kellene vezetni az emberiséget. Annak magát kéne vezetnie.

A vérbeli kereskedő képes félelmet gerjeszteni az emberekben. Teremtsd meg a bizonytalanság légkörét; mondd nekik, hogy rossz a szájszaguk vagy zsíros csimbókokban lóg a hajuk. De a közrettegésbiznisz mellett a rágógumi és a hajbalzsam bakfitty. Ez elől nem lehet elfutni.

A "förtelmes" egy értékítélet. Nem tartalmaz tényszerű információt. Puszta vélemény. Érzelemkifejezés, semmi több.

Az elmezavarban elsőként az ismerős dolgok tűnnek el, és ami a helyükre kerül, az nagy gond, nemcsak azért, mert nem értjük, hanem mert nem tudjuk másoknak elmagyarázni. Az őrült átél valamit, ám fogalma sincs, hogy mi az, vagy honnan is származik.

A világ kiengedi a pórázt, hadd fickándozzunk, aztán újra megrántja.

Istennek vagy nincs hatalma, vagy hülye, vagy le se szarja. Vagy mindhárom.

A világmindenség természete az információ.

Nem mi választjuk meg, hogy ki kerül mellénk, hanem a világmindenség. A világmindenség dönt, és a döntés alapján valaki él és valaki meghal. Ez egy kemény törvény, de puszta szükségszerűségből minden létező behódol neki.

Az elmebaj egyik első tünete, ha az ember kezdi azt érezni, hogy egyre pszichotikusabb. Ez is egy kínai ujjbilincs. Ha az ember rágondol, bekerül.

A test hatalmát még az elme sem ismeri.