Perlaky Lajos

Mindenkit érnek azok a bajok, amik téged érnek. Mindazok között az emberek között, akiket az utcán, színházban, munkahelyeden látsz, nincs egyetlenegy se, aki ugyanazokon a szenvedéseken keresztül ne ment volna, mint te -, legfeljebb nem az ajkán, hanem a szívében hordozta el fájdalmait.

Ne a magad terhének elviselhetetlensége felett siránkozz, nézz körül részvéttel azok között, akiknek még keservesebb a keresztjük!

Ne légy pesszimista, aki az élet kertjében csak a hervadt virágokat és a száraz faleveleket szedi össze, amikor vannak zöldellő ágak és nyíló virágok!

Okos ember nem fogja egyetlen balsiker miatt az életet végleg elrontottnak és rossznak látni -, ő tudja, hogy minden óra nem lehet a diadalé.

Nem szabad túlságosan aggódni, túlságosan tragikusan venni mindent, kissé közömbösnek kell lennünk a szerencsétlenség dolgai, a sors változatai iránt.

A legnagyobb fájdalomra is adott a természet egy orvosságot - az időt.

Idővel minden rendbe jön, ha maga az ember hagyja, hogy rendbe jöjjön. De amiként a test sebeinél is fontos a gyógyuláshoz, hogy a beteg meg akarjon gyógyulni, úgy a lélek sebeinél is akarni kell a gyógyulást.

Vannak, akik eltorlaszolnak minden ajtót és rést, amelyen keresztül a napfény bejuthatna a szívükbe, márpedig, aki az ablakot zárva tartja, annak számára hiába van odakünn a legragyogóbb napsütés.

Számtalan esetben mi magunk vagyunk a magunk démonjai, akik mesterségesen megduzzasztjuk fájdalmainkat, szenvedéseinket dédelgetjük, és a szomorúságot szomorúságra gyűjtjük.

A munka és kötelesség az élettel születik, s akkor szűnik meg, amikor koporsónkat leszögezik.