Perlaky Lajos

Ugyanabban a helyzetben két ember közül az egyik mérhetetlenül boldog lehet, a másik mérhetetlenül boldogtalan.

Sok ember nem tudja elhinni, hogy mások sebe oly kegyetlenül tudjon fájni, mint az övé.

Mindenkit érnek azok a bajok, amik téged érnek. Mindazok között az emberek között, akiket az utcán, színházban, munkahelyeden látsz, nincs egyetlenegy se, aki ugyanazokon a szenvedéseken keresztül ne ment volna, mint te -, legfeljebb nem az ajkán, hanem a szívében hordozta el fájdalmait.

Nem szabad túlságosan aggódni, túlságosan tragikusan venni mindent, kissé közömbösnek kell lennünk a szerencsétlenség dolgai, a sors változatai iránt.

Nem a legrosszabb életszabály: hagyjuk a bajokat úgy, ahogy vannak.

Sokszor van, hogy az ember valamitől hosszú időn át állandóan retteg, attól fél, hogy belepusztul, ha bekövetkezik, s mikor bekövetkezett, minden nagyobb rázkódtatás nélkül tudja fogadni... minek előre félni és aggódni rossz napoktól, amik, ha megérkeznek, úgy lehet, már a sírban találnak?

A legnagyobb fájdalomra is adott a természet egy orvosságot - az időt.

Idővel minden rendbe jön, ha maga az ember hagyja, hogy rendbe jöjjön. De amiként a test sebeinél is fontos a gyógyuláshoz, hogy a beteg meg akarjon gyógyulni, úgy a lélek sebeinél is akarni kell a gyógyulást.

Vannak, akik eltorlaszolnak minden ajtót és rést, amelyen keresztül a napfény bejuthatna a szívükbe, márpedig, aki az ablakot zárva tartja, annak számára hiába van odakünn a legragyogóbb napsütés.