Nemes Z. Márió
1982. október 29. — magyar költő és író
Az anyaföldből való kimetszés, az idegenben-lét, az emigráció = kasztráció. Az idegenbe szakadt magyar = kísértet-magyar, aki magyarságát nem tiszta jelenlétként, hanem fantomfájdalomként, vagyis honvágyként tudja megélni, miközben a bensőségesség, a meghittség és az intimitás csak virtuális formában adódik számára. Az emigrációs trauma Skype vagy Viber segítségével történő orvoslása a Réti-festmény melankóliáját termeli újra digitális keretek között, csak itt már két virtualitás néz szembe egymással, mert a haza fogságában élők ugyancsak kísértetté válnak, hiszen az organikus jelenlét immár egyik fél számára sem hozzáférhető.
A karanténállapot a jövőt is bezárja. Ezt úgy értem, hogy a járvány belsejéből nem igazán lehet kilátni.
Ilyen könnyű a halál: a kedves forró ölelése az, mely fáj, de mégis édes. Jer, gyilkos féreg, és éles fogaddal oldd egyszerre föl az élet únott kapcsait!
A vágynak nem lehet azt mondani, hogy várjon hajnalig, mert ahol vágy van, ott már hajnalodik.
Hiányzol hiába csúfol bennem minden ami új.