Mike Pearl

Nyilvánvaló, hogy ha meg akarod jósolni a jövőt, akkor szilárd adatokra kell alapoznod, amelyeket minden találgatástól és elfogultságtól megtisztítasz. Nem a bizonyosság, hanem a valószínűség talaján kell mozognod, és egyértelmű időkeretet kell felállítanod.

A félelmem a szorongásos zavaromból fakad, amely egy igen gyakori mentális betegség. Egyszerre áldás és átok ez annak, aki ismeretterjesztő újságírással foglalkozik: gondolatokkal tölti meg a fejem, én azonban gyűlölöm ezeket a gondolatokat. Ez úgy hangozhat, mint valami gunyoros és mulatságos személyiségjegy, de ha kínzott már egy héten keresztül tartó pánikroham-sorozat, vagy megtörtént veled, hogy féltél álomra hajtani a fejed, mert érezted, hogy rendkívüli és élénk rémálmokat hoz majd az éj, akkor tudhatod, hogy a szorongás sokkal komolyabb is lehet, mint egy standupkomikus neurózisa.

Azért fejlődött ki a félelemérzetünk, hogy megóvjon minket a bajtól. Az evolúció talán nem tanította meg nekünk, a modern világ lakóinak, hogy helyesen határozzuk meg, mitől is kellene félnünk, de némi utánajárással kivitelezhető pár szükséges kiigazítás.

Megnyugtatónak találom, hogy tudom, néhány veszélyesnek látszó dolog valóban az. Ettől épelméjűnek érzem magam.

Ha belemerülünk valami olyasmibe, amit egyesek puszta kristálygömb-nézegetésnek tartanak, elkerülhetjük, hogy váratlanul érjenek minket különös vagy veszélyesen nagy jelentőségű események.

Fontos napok telnek-múlnak, és én mindig is történelmi szemszögből szemléltem őket - az összképben aprónak tűnnek, és az én szerepem is apró bennük, miközben elkerülhetetlenül tovatűnnek. Így hát sosem tekintettem magamra főszereplőként a történelem hatalmas színjátékában.

Ha újonnan alakult országként "köztársaságnak" nevezed magadat, az, hogy jobboldali neologizmussal éljek, az erényfitogtatás egy formája. Ennek egyik módja, hogy közlöd, nálad nincsen önkényuralom, hogy az országod népe látszólag a maga sorsát irányítja. (...) Függetlenül attól, amit a köztársasági rendszer a társadalom jólétéért tesz, papíralapon köztársaságot létrehozni igencsak jó propagandának tűnik.

A mesterséges intelligencia valóban nagyon félelmetes, ha elképzeljük, hogy a jövőben lesznek cégek, amelyeket ez irányít majd, anélkül, hogy akár egyetlen ember is beleszólna a tetteibe.

Számomra az ember vezette autók kivonása a forgalomból súlyos, de helyes döntés, s ahhoz hasonló hír volna, mint amikor azt hallom, hogy elítéltek egy háborús bűnöst. Jó tudni, hogy végre leszámolnak a szeméttel, mondom majd magamban, összehúzva a szemöldökömet, hogy gonosz benyomást keltsek.

A közösségi média átalakult a technológiai világ központjából egy mindenki által megvetett szemétteleppé.

Amikor egy ország a sajátjai ellen indít tankokat, és ártatlan életek millióit dönti romba, senkinek nincs kedve a kormányhoz fordulni segítségért.

Nem voltam igazi szörfös, amíg nem értettem meg, miről is szól a mindennapos munka. Napról napra el kell menni szörfözni, akkor is, ha rossz az idő, ha a víz hideg, mondjuk, húszfokos! Lehet, hogy aznap nem annyira érzem, de akkor is csinálom, akkor is, ha a felszerelésem öreg és lyukas, ha a maszkomon nehéz átlátni, és ha beengedi a vizet. Ha az ember megrémül attól, hogy hozzá kell érnie egy kis valódi tengervízhez, vagy az eutrofizáció olyan erős, hogy már látható, és az illető tart a kiütésektől vagy a hasmenéstől, lemaradhat élete legjobb hullámáról... ami talán nem a legnagyobb lesz, viszont az övé! Az ő hulláma!