Mary Chamberlain
1947. szeptember 3. — angol író és történész
Lehet, hogy olyan, mint egy hattyú, de ha úgy csipog, mint egy veréb, akkor senki sem fogja komolyan venni.
A disznók izzadnak. Az úriemberek verítékeznek, a hölgyek pedig felhevülnek.
Örüljünk, hogy élünk, és van elfoglaltságunk. A dologtalan kezeknek az ördög talál elfoglaltságot.
Ha hazudsz, akkor hazugságban kell élned, és előbb vagy utóbb felszínre kerül az igazság. A hazugság és a hazug élet.
Mindig az apróságok okozzák a bajt: a szalmaszár töri fel a teve hátát, és a légy kergeti őrületbe az elefántot.
Az édenkert csak két emberé, boldogságunk örökké a miénk.
Csomagold össze minden bánatod egy nagy zsákba, és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!
A háború a férfiakról szólt. A hősökről. Ők a szerencsések. Megvan a helyük. De ki törődik a nőkkel meg a feleségekkel? Senki sem figyel rájuk.
A pénz pénzt fial, és megéri.
A pasasok mindenféle szépet mondanak, de amint kettesben maradsz velük, olyanok lesznek, mint a csapdába szorult patkányok.
A ruha nem ellenség. Szűkítsd és nyújtsd meg, gőzöld és formáld. Az számít, ami láthatatlan, ami az unalmas ruhát felemeli a mennyországba.
A világ senkinek sem tartozik szívességgel (...). Ha nincs pénzed, vagy nem vagy leleményes, akkor mért várod el másoktól, hogy segítsenek? Mindenki magáért felel.
Miért van az, hogy a rendes emberek mindig rosszkor jönnek?
Néha, az üdvösség érdekében, nem marad más, mint a kegyes hazugság. Isten elnézi nekünk az ilyen bocsánatos bűnöket.
Vágytak-e valaha egy életre olyannyira, hogy versenyre keljenek a halállal?
Facebook
Pinterest