Mártonffy András

Elképesztő, hogy mennyi mindent meg lehet tudni bárkiről már az első néhány pillantással.

Sokkal kényelmesebb (...) látványosan megsértődni, mint kiállni egy vélemény, bármilyen vélemény mellett. A mártír szerepét mindig könnyebb eljátszani, mint a harcosét.

A nőknek semmihez nincs nagyobb affinitásuk, mint a megfoghatatlan, misztikus, metafizikai reménykedéshez.

Ez van a nőkkel: aki ért hozzájuk, úgy hánthatja le róluk a realitásérzéket, mint a hentes a csirkéről a bőrt. Ha egyszer odaadják magukat, akkor nagyon odaadják, és egyenesen a szívükbe lehet szúrni.

Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy nem kötelező tehetetlen áldozatként, tétlenül nyavalyogva leélni egy életet. Én meghoztam azt a döntést, amit nagyon kevesen képesek meghozni: mindenáron a győztes oldalra kerülni, és ezért semmi erőfeszítést nem sajnálni.

Az ember ne vegyen a nyakába fölösleges felelősséget!

Aki prédaként viselkedik, azt le is vadásszák.

Mit ér a sok diadal, ha a hadvezér tetteiről nem szerez tudomást a világ?

Ha valaki igazán meg akarja érteni egy cég - vagy akár egy egész társadalom - működését, azonnal el kell felejtenie azt a sok eszetlen baromságot, amit a politikusok próbálnak megetetni az emberekkel a képviseleti demokráciáról. Demokrácia mint olyan - ez a fogalom csak elméletben létezik. Ilyesmi egyszerűen nincs, ugyanúgy csak valami homályos mese, mint Isten vagy a Mikulás. Egyetlen dolog létezik az emberek bármiféle közösségében, ez pedig a hatalmi viszonyok hierarchiája. Vagy egyszerűbben: a hűbéri lánc.

Csak a hülye hiszi azt, hogy létezik valami felsőbb igazság. Egyetlen igazság van, és az a győztesek igazsága.

Az ember nem számíthat senkire az életben. Amit nem kaparsz ki magadnak, azt nem kapod meg, ez a keserű igazság. Az pedig már egy következő lépcső, hogy a dolog keserű helyett édes legyen. Mert ezt is meg lehet csinálni.

Az emberi lustaságra mindig lehet számítani.

Pénzt keresni tulajdonképpen könnyű, sőt néha kifejezetten nehéz nem pénzt keresni.

Mindenki a saját dolgával van elfoglalva, örül, hogy él, és azt próbálja elérni, hogy őt magát ne bántsák. A közösségi viselkedés, ne adj’ isten az altruizmus már régen föloldódott a milliós tömegekben. Mi a fenének is figyelnének egymásra azok, akik még a közvetlen szomszédjaikat sem ismerik? Na, ez az, ami sebezhetővé teszi az embereket. A ragadozók ellen csak úgy védekezhetnének, ha egymásnak vetik a hátukat, és mindenki vicsorog, sziszeg, fúj, rugdos. De ezek bizalmatlanok egymással szemben.