Lope De Vega

Aki sosem próbálta a rosszat, annak a jót ismerni lehetetlen.

Mi a szerelem? - Az életnek pokla. Szülője kicsoda? - A vak merészség. Mi élteti? - A kegy enyhíti éhét. Ereje mi? - Hogy lelkedet befonja. Halálos-é? - Száz öldöklés hozója. (...) Milyen íze van? - A csalárdság sója. Jó akad benne? - Ez a titkok titka.

Egy nagy barátra lelni, hinni benne, ez a legfőbb jó, mi embert vár itt lenn, lelked, javad, bajod övé is lenne; nélküle ha élsz, az se keserítsen; álnok dicsőség szert tenni ilyenre, rettentő volna félni: elveszítem.

Az élet csak egy jót ad nekünk: Azé lehetünk, akit szeretünk.

Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni, édes borként mérget szívni magunkba, a kárt szeretni, a hasznot feledni, hinni, hogy a pokol visz égi útra, létünket egy csalódásba temetni: ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.

Játék az élet, rosszul megkevert kártyákkal, gondokkal. Bajjal teli szerencsejáték, hol a vak esély uralkodik.

A falnak füle van, sőt nyelve is.

Egy nőt feledni éppen azért nehéz, mert jólesik a ráemlékezés.

A szív gyűlölni gyűlöl, csak szeretni szeret.

Mondd el, mivel hat a férfi a lányra? A szerető s a kérő ugyanazzal: ezer hazug szóval s egy fél igazzal.