Lev Grossman

Bizonyos szempontból az efféle veszekedés olyan volt, mint a mágiahasználat. Az ember csak kimondott pár egyszerű szót, és azok megváltoztatták az egész világmindenséget. Puszta szavakkal tudott ártani, sebeket ejteni és fájdalmat okozni, könnyhullást előidézni, elűzni másokat, javítani a közérzetén, vagy rontani az egész életén.

Mihelyt megtanulunk másképp gondolkodni, többé megszűnünk gyermeknek lenni.

Az üres vágyakozás mit sem ér. A szavak és a gondolatok nem változtatnak meg semmit. A valóság kemény és kérlelhetetlen, és mit sem törődik azzal, hogy mit gondoltok, éreztek vagy mondotok róla. Vagy legalábbis nem volna szabad neki. Szembenéztek vele, leküzditek a nehézségeket, és élitek tovább az életeteket.

Megtehetsz mindent, vagy akármit, vagy semmit, és az egész mit sem számít. Találnod kell valamit magadnak, ami mélyen foglalkoztat, ami igazán a szívügyed, máskülönben könnyen letérhetsz a helyes útról, és eltévedhetsz.

Az a gond a felnőtté válással (...), hogy miután felnőttél, azok az emberek, akik még előtte állnak, többé már nem szórakoztatóak.

A tökéletesség hajszolása kényes és kimerítő dolog, mivel abban a pillanatban, hogy az ember kiszúrja akár a legapróbb hibát, rögtön oda az egész.