Lafayette Ron Hubbard

Ne kövesse el azt a hibát, hogy azon az alapon kritizál valamit, hogy az összhangban van-e másvalaki véleményével, vagy sem. Az a fontos, hogy összhangban van-e az ön véleményével, vagy sem. Egyezik-e azzal, amit ön gondol?

Ebben az univerzumban az egyetlen tényleges gyógyító tényező a szellem.

Az igaz az ön számára, amit saját maga megfigyelt. És ha ezt elveszíti, akkor mindent elveszített.

Az igazság az, hogy mindaz a boldogság, amit ön valaha is el fog érni, önben rejlik.

Az az ember, aki nem küzd néha, halott.

Mindaz, amit elfelejtünk, soha be nem gyógyuló seb marad, ha kétségbeesés társul hozzá.

Az igazság mindig furcsább, mint a fikció.

Minden terv, bármilyen átgondolatlan is, bátran végrehajtva többet ér, mint a tétlenség.

A férfi felelős a fennálló világért, ennek működéséért és szerkezetéért. A nő feladata az, hogy az emberek személyiségével és gyermekeivel törődjön. A jövő nemzedékének szinte egyedüli őrzőjeként sokkal nagyobb tiszteletre jogosult, mint az a rabszolgahelyzet, amit a múltban betöltött. Nem elvakult utópikus gondolat, hogy a nő az eddig elfoglalt helyénél magasabbra emelhető. És magasabbra is kell emelni, ha a holnap nemzedékének gyermekkorát emberhez méltóvá kívánjuk tenni, ha az otthonokban békességet és nyugalmat szeretnénk látni s ha társadalmi haladást óhajtunk.

Ha valaminek ismerjük az okát, akkor többnyire kivédhetjük a következményeket.

Egy ember oly mértékben válik gonosszá, amilyen mértékű volt az ellene irányuló romboló hatás.

A haladás onnan ered, hogy szabad szellemű emberek kérdéseket tesznek fel a természetnek, s nem abból, hogy a hajdani műveket idézgetik és újragondolják a régmúlt időkben már elgondoltakat.

A fájdalom nagyon mulandó dolog. Az öröm viszont időtálló, mint a bronz. (Félre ne értsék: nem költészet ez sem, hanem tudomány.) A fizikai fájdalom különösebb erőfeszítés nélkül eltűnik; a kellemes vagy csak semleges tapasztalatok viszont oly erősen rögzülnek az elmében, hogy semmiféle általunk ismert eljárás nem képes ezeket elmozdítani. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy megvizsgáljuk, az örömteli emlékek milyen tartóssággal rögzülnek. Azt találtuk, hogy állandósulnak; a fájdalom ellenben mulandó.

Az ember nem az ellenségei áldozata, hanem a barátaié.

A boldogság a nem ismeretlen akadályok legyőzéséből és a nem ismeretlen célok felé való törekvésből, valamint az öröm feletti elmélkedésből vagy az öröm megéléséből származik.