Ladislav Fuks

Egy lány legyen olyan, mint a madár a természetrajzi szertárban: szép alakú, és ne röpködjön ide-oda (...), csak éppen ne legyen kitömve, és ne legyen üvegszeme.

Tudja-e, miben különbözik a férfi a nőtől? A járásában. A férfi a kocsmába jár, a nő mások után.

Az ember legföljebb akkor gondol a halálra, amikor beteg, vagy amikor valakinek a temetésén van, vagy a templomban. De inkább csak úgy általában gondol rá, nem vonatkoztatja a halált önmagára, arra, hogy egyszer majd ő is meghal.

A halál nem szerencsétlenség, hanem természetes jelenség. Amíg az ember él, addig talán nem is gondol a saját halálára. A természet bölcsessége nyilvánul meg abban, hogy az emberek inkább jelenlegi életükre gondolnak, mint eljövendő halálukra.

Tudod, mi a templom? Olyan hely (...), ahol hálát adnak az Istennek. Olyan hely, ahol az emberek kegyelemért esedeznek az Istenhez, bűnbocsánatot kérnek tőle és irgalmat... gondolj erre, és nézd a templomtornyot.

Ha az ember egynemű tárgyakat tart egy dobozban, akkor - még ha sohase számolta is - mindjárt észreveszi, ha a dobozból hiányzik. Észreveszi akkor is, ha a hiányzó tárgy után nem maradt üres hely, mert a megmaradt darabok kitöltik. Észreveszi, mert a dobozban valahogy mégis űr támad.

Aki beszámíthatatlan, az még nem okvetlenül őrült; a beszámíthatatlanság nem zárja ki az óvatosságot és a rafináltságot. Az állatoknak nincs eszük, mégis óvatosak tudnak lenni, el tudnak rejtőzni, álcázni tudják magukat, ha veszélybe kerülnek.

A gyilkosok intelligenciája rendszerint átlagon aluli. Nem azért sikerül bujkálniuk, mert értelmesek, hanem mert az ösztöneik segítik őket, meg a ravaszságuk és alattomosságuk.

Következeteseknek kell lennünk. Vannak az életben dolgok, amelyeket el kell dönteni, amelyeket véglegesen meg kell oldani, mert a felemás megoldás nem fizetődik ki.

Ha az ember hosszú ideig ragaszkodik egy elhatározáshoz, és hirtelen be kell látnia, hogy nem tudja keresztülvinni, akkor ez a legrosszabb esetben megrázkódtatás, de minden esetben legalább csalódás.

Vannak gondolatok, amelyek annyira lekötik az embert, hogy nem is tud mással foglalkozni. És ha igyekszik is mással foglalkozni, az a gondolat lerázhatatlanul jelen van, és átsző minden egyebet...

Nem kell mindennek jól végződnie (...). Olvastam valahol, hogy a regényeknek sem kell mindig jól végződniük, az élet se végződik jól.

Ahogy vannak erkölcstelen parancsok, ugyanúgy vannak erkölcstelen tilalmak is.

Az ugyanis úgy van (...), hogy akit fiatal korában megmar a kígyó, az később vigyáz arra, hogy a gyerekei ne járjanak napsütésben köves hegyi terepen. Ha valaki fiatal korában gyűlölte a sakkot, akkor nagyon megsértődik, ha a csemetéje beleszeret a sakkjátékba.

Az élet elkerülhetetlen csalódásokat hoz. Az emberiség egész történetében nem talál egyetlen embert sem, akinek ne lettek volna nehézségei, aki elé nem tornyosultak akadályok, akit nem ért valami kellemetlenség vagy csalódás.