Klein Dávid
1975. szeptember 22. — magyar hegymászó
A hegymászó legfontosabb képessége az, hogy türelmesen üljön a fenekén, ne csináljon semmit, és közben ne őrüljön meg.
A felnőtt hegymászó tudja, a legfontosabb az, hogy le is tudjon jönni a hegyről.
Gondold el hogy milyen hosszú biológiai, társadalmi evolúció eredménye az, hogy itt vagyunk! Tök szabadok vagyunk, bármit csinálhatunk, nem vagyunk rabszolgák nem tudom melyik korban... ezzel bármi kevesebbet kezdeni, mint hogy tényleg azt csinálom, ami megszólít, ami inspirál, az tiszteletlenség a lehetőséggel szemben.
Az igazán fontos dolgok az életben, a szerelem, a hegymászás, a költészet meg ezek, ezek mind veszedelmesek. Megvan bennük a potenciál, hogy felemeljenek vagy szétromboljanak. És ha ezt a potenciált elvesszük ezekből, vagy finomítjuk, vagy biztonságossá tesszük őket, akkor a sava-borsa vész el.
A hegyen pontosan annyira vagy suta, annyira vagy gyenge, annyi kétség mardos, néha annyira vagy erős, vagy ügyes, vagy okos, amennyire tényleg. Olyan vagy, amilyen tényleg. Beszűkül a fizikai mozgástered, beszűkül a gondolkodásod, nincsen hova bújnod és menekülnöd, és egyébként a hegyet nem is érdekelné, hogy mivel próbálod elkápráztatni.
Egy jó kérdés vagy beszélgetés a kapcsolatteremtés örömét adja. Egy rossz kérdés azonban nem okoz bosszúságot vagy szomorúságot. Az teremt velem kapcsolatot, aki akar, az szid, aki akar. Sose voltam ideges természetű.
Facebook
Pinterest