Karinthy Gábor
Én megnyitottam egy kaput,
öklöm a zárat leütötte.
Te behunytad a szemedet,
nem érdekelt, mi van mögötte.
Nem érdekelt, mi van mögötte,
az a kapu nyitva maradt.
Az a kapu ásít utánad,
bárhova indul az utad.
Letűnt a délután, a fáradt És búcsúzik az esti fény... Kietlen és sivár lelkem És meg akarok halni én.
Szúrtak a percek és az órák, ha ébredt és ha lefeküdt. A hátán hordta koporsóját, megbotlott és belefeküdt.
Facebook
Pinterest