Jobbágy Károly
Kellene végre, aki hisz, magában is és bennem is, ki álmaimat ismeri, de megvédeni is meri.
Ne szóljatok meg, olvasók! Nem pillangókról szól e dal, kiknél csupán szeszély a csók, - mert hogy a vérük fiatal - hanem azokról, kik szívét egyetlen férfi köti le, számára lettek menedék, egy jégkor hű tűztengere.
Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta! Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más. És akkor - hidd el! - nem ő a hibás.