Hevesi Krisztina
pszichológus és egyetemi tanár
A tudomány az emberért van, és ezért el is kell hogy jusson az emberekhez. Tehát ha mi a kis elefántcsont-tornyunkban vagy az íróasztalfióknak irkálunk, és rájövünk dolgokra, egymás között iszapbirkózunk, hogy kinek jobb az elmélete, akkor ez csak egy l'art pour l'art tudomány.
Nem rosszabbak a mai fiatalok, mint a korábbiak, csak sokkal rosszabb forrást kapnak.
A férfi nem fizet egy drága trezorért, amit minden kulcs kinyit.
Egy vita után régebben mit csináltunk? Jött egy kis hidegháború, elvonultunk a lakás két sarkába, aztán szépen megindult az olvadás, és végül átbeszéltük. Ma mi van? Összevesztünk, fölmegyünk a közösségi oldalra, belájkolok három popót, két cicit, máris jön a megerősítés, és elhiszem azt, hogy valójában mennyi kiváló lehetőségem lenne, csak szenvedek én itt ebben a lapos kapcsolatban.
Akár már ébredéskor eldönthetjük, hogy a jó dolgokra állítjuk-e az optikánkat, a pozitív dolgokat vesszük-e észre, ami aztán meghatározza alaphangulatunkat, s egyre több pozitív élményt eredményez. Azonban rendelkezzünk egy B-tervvel is, amennyiben mégsem indul a reggel annyira flottul, mint terveztük.
A humor az egyik leginkább bevált "ősi" technika, mely egyszerre teszi lehetővé az érzelmek katartikus felszabadulását, s emellett a stresszteli helyzetben segítheti a perspektívaváltást.
Nem az a nagy dolog, ha jobb lábbal kelünk, hanem az, ha ballal, s aztán lábat tudunk váltani.
A gyerekkor fájdalmas tapasztalatai mentén kiépítjük védőbástyáinkat a jövőbeli fájó érzésekkel szemben - így élnek bennünk tovább e korai évek történései. Ám azok a védőbástyák, amelyek oltalmaznak minket a negatív érzésektől, a többi érzelem megtapasztalásáról is távol tartanak.