Hercsel Adél

A neveltetésünkből eredően a kultúránkat minden irányból átható bűntudat miatt azt gondoljuk, hogy a válás egyenlő a bukással. Mintha valami szégyenteljes dolog lenne azt mondani valakinek, hogy köszönöm szépen, többé nem kérek ebből a kapcsolatból. Azt gondoljuk, aki elvált, az kudarcot vallott. Rajtam kitör a frász ettől a hozzáállástól.

Az a fajta önző szerelem, ami birtokolni akar, hamar elmúlik, mert megcsömörlik benne az ember. Előbb-utóbb megjelenik a vágy valaki más iránt.

A nyitott házasság szerződése (...) csak teljes őszinteség, bizalom és harmónia mellett működik. A szerződésünk része, hogy nyíltan beszélünk egymással, és nem rejtegetjük a vágyainkat, miközben a család egysége és a másik nem sérülhet.

Nincs tragikusabb annál, mint amikor két ember, akik korábban szerették egymást és összeházasodtak, agyban, ágyban és lélekben is úgy elhidegülnek egymástól, hogy a válás mellett döntenek. Ezekben a helyzetekben mindenki sérül, főleg a szerencsétlen gyerekek, akik nem tehetnek semmiről.

A nők azonnal kiszúrják, ha tartás és magabiztosság sugárzik belőled, ami abból fakad, hogy jól csinálod a dolgodat és rengeteg pénzed van.

A testem én vagyok, a test a lélek temploma: szépen fel kell építeni azt a templomot, hogy valaki be akarjon menni oda a gyönyörű lelkedért.