Gyökössy Endre
Az ember nem tud élni jó szó, elismerés nélkül.
Akkor lehet valakit megváltoztatni, ha előbb elfogadom annak, aki ő.
Csak az érti meg a másik szenvedőt, aki már maga is égett a szenvedés tüzében.
Mindenkinek szüksége van támaszra, de mindenkinek szüksége van arra is, hogy támasz legyen.
A szeretet csak akkor szeretet, ha nem változik meg attól sem, hogy a másik megváltozott.
A félelem megöli bennünk az igazságot és a szeretetet.
A szeretetet nem lehet megölni!
A szenvedés orvosság a bűn ellen.
A hálában összeér az ég a földdel.
Egy mélyen hívő férfira gondolok, akinek az anyósa és felesége pokollá tette életét. Mindenki azt tanácsolta, váljon el. A barátja azt mondta: Őrült vagy, anyósod boszorkány, a feleséged démon! Azt válaszolta: Nem azok, csak az Úristen reszelője az egyik, vésője a másik, s ezekkel faragcsál engem. Nem jó, de szükségem van erre. Nos, az ilyen, s csakis az ilyen erős szelídekre mondja Jézus: boldogok! Boldogok, mert éppen az az erő, amely szelídség is egyben, növeli, tágítja életünket túl önmagunkon, túl a közvetlen TE-n s olyan mértékben és dimenziókban, hogy Jézus őket mondja a föld örököseinek. Nem elírás, nem tévedés tehát!
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Gazdánk nem végez félmunkát. Ő nem kontár s nem fárad belém. Belénk.
Ha nem lehet önmagunkat befejezni, minek elkezdeni?
Ennyi az élet, két évszám közötti arasznyi vonal.
Darabokban és részletekben kell meghalni, kínok és protézisek között.