Gyarmati István

Minden embernek, családnak, közösségnek, társadalomnak, sőt az egész emberiségnek is van egy eszmei belső iránytűje, mely vélt vagy valódi cél felé mutat. Az egyes ember eszmei iránytűje gyermekkorától fogva igazodik a család, az iskola, társadalmi osztálya és az egész ország iránytűjéhez, céljához. Ameddig a belső iránytű követni tudja az erősebb eszmei iránytűk irányát, az élet harmonikus. A kisebb zavarok elől a belső iránytű rugalmasan kitér. Ám ha a nagyobb erőterek által vezérelt irányok sűrűn, nagy szögben, gyorsan, esetleg ellentétesre változnak, akkor az egyes ember iránytűje már képtelen - különösen erős jellem esetén - követni a gyors és nagyszögű fordulatokat, így feloldhatatlan konfliktusok keletkeznek.

Ki ma a híres ember? Az, akit a rádió, a televízió és az újságok népszerűsítenek. Mindenesetre kóros társadalmi tudatot tükröz, hogy nap mint nap hallhatunk olyan emberekről, akiknek semmit, illetve inkább több rosszat, mint jót köszönhet az emberiség.

A természet rendkívül bonyolult szövevényében valamilyen távoli gyújtópontból nézve azért rend uralkodik, és ez a rend teszi lehetővé az egész globális látását és a biztonságos eligazodást.

Az embert emberré tevő értelemnek a legkisebb a piaci kereslete és árfolyama az egész világon.

A természettudós inkább azt hangsúlyozza: semmik vagyunk a mindenséghez képest. A csak emberi viszonyok közt eligazodni vágyó humán beállítottságú ember viszont néha mindennek érzi magát a semmihez képest.

Aki a matematikát nem érti, méghozzá egyre magasabb szinten, annak akkor sincs objektív fogalma, véleménye a világról, ha az összes humán művet százszor olvasta, látta, hallotta.

A természettudományos és a humán kultúra egységének megértésére, ami az igazi kulturáltságot jelenti, a természettudományokkal foglalkozóknak van potenciális előnye.