Gérard Dépardieu

1948. december 27. — francia színész és filmrendező

A pénz (...) számomra tökéletesen elvont fogalom. Fortély, amihez gyorsan hozzá kell szokni, mielőtt a fejünkre nő, mert betegséggé válhat.

Az igazi gazdagok, a hivatásszerűek csak a pénzre gondolnak.

Tökéletesen bízom önmagamban, a sorsomban. Ez a bizalom életem kifeszített kötele, amin remegés nélkül haladok előre.

Az utcán mindig résen kell lenned, hinned kell a szerencsecsillagodban, ott csak magadra számíthatsz.

Egyetlen találkozás többet nyújthat, mint tíz év az iskolapadban, amit azzal töltesz, hogy ostobán szajkózod, amit a tanár mond.

Mi, műveletlenek, mi, szegények, afféle poggyász nélküli utasok vagyunk, és az egyetlen megoldás, hogy ne szúrjanak ki bennünket, hogy békén meghúzhassuk magunkat, az, ha úgy teszünk, mint a gazdagok, ha utánozzuk őket, ha mi is magabiztos mosollyal jövünk-megyünk, mint ők.

Úgy tenni, mintha. Elfojtani a vágyakat, megtagadni a gondolatokat. Megtagadni önmagunkat, nem akarni semmit magunktól. Ez mérhetetlen nagy fájdalom.

Hogyan vállalkozhatsz egy lány meghódítására, hogyan kérheted, hogy nézzen rád, esetlen szeressen is, ha te nem szereted magad?

Mások szavai pótolják azokat, amik nekem hiányoznak.

Ha ugyanolyan fesztelen vagy a színpadon, mint az életben, az emberek igazodnak hozzád, bármi történjék is, bármit tegyél is.

Nem szeretem a család ideáját. A család egy förtelem, megöli a szabadságot, megöli a kedvet, megöli a vágyakat, a család hazudik neked. Kicsit olyan, mint a kép a televízióban: hazudik neked.

Már maga a család gondolata is hazugság. Követelőzik, a látszatra ad, de elűzi a létet, megsemmisíti. A család egy mocsokság, ez az élet filoxérája, egy gomba, ami mindent tönkretesz.

Ha előre tudnám, mit fogok csinálni, nem tenném. Csak nekiindulok, nem félek - ez is az élet.

Az ember, amikor szerelmes, az elején mindig hülye.