Frank Schätzing

Az emberek folyton arról beszélnek nekem, mennyire nem zavarja őket a gondolat, hogy meg kell halniuk, de annak, hogy nem zavarja őket, egyetlenegy oka van: kifejlesztettek magukban egy egyszerű, egyszersmind hatékony védekezőmechanizmust, hogy tudniillik nem gondolnak a halálra.

A Vízcsepp minden élet, minden új keletkezését jelképezi. A vízben alakulnak ki az első bonyolult kötések, azokból szerveződnek meg az első sejtek, minden abból keletkezik. Nézzen meg mikroszkópban egy vízcseppet, s egy egész univerzumot fog látni. És még valamit megpillanthat, ami a mi veszekedő, protekcionista struktúrákba széthulló világtársadalmunkból szemlátomást hiányzik: az átláthatóságot.

A jövő (...) olyasmi, aminek a jelen mérget és epét hányva ellenáll.

A haladás a fejben születik meg.

A valószínűségszámítás szerint egy horda csimpánz, ha elegendő használható cucc hever szanaszét, össze tud rakni egy számítógépet anélkül, hogy halvány fogalma lenne róla, mit csinál.

A művészet mindig az elődök művészetére épít. Egyáltalán, a kreativitás. Volt valaha embernek olyan ötlete, amelyik annyira új lett volna, hogy nem épült rá semmire, amit korábban másvalaki fedezett fel, gondolt, mondott vagy alkotott?

Szakbarbár. Mindenkori szakterületükön verhetetlenek, azon túl az általános műveltségük és a kommunikációs képességük egy szárazkolbászéval vetekszik.

Kémiai építőjáték-készlet vagyunk. Endorfin, szerotonin, dopamin, noradrenalin. Hol összerázva, hol összekeverve. (...) Akár örülünk neki, akár nem, az érzelmek kémiai folyamatok eredményei. Hírvivő anyagok az agyban.

Az a hiedelem, hogy van lélek, évezredeken át rabszolgasorban tartotta és kínozta az embereket. Fatális elképzelés. Az, aminek boldoggá kellett volna tennie minket, a lehetőség, hogy a fizikai halál után tovább élhetünk, valójában boldogtalanságot és kétségbeesést hozott ránk. Egyetlen életünket, amely megadatott nekünk, nem tartottuk eléggé becsben. A testünket, amely volt nekünk, nem tartottuk eléggé becsben. Mindezt egy jobb túlvilágba vetett babonás hit miatt. Önsanyargatás, kínzás, háborúk, holmi képzeletbeli paradicsomok miatt. A vallások legnagyobb bűne az, hogy bebeszélte nekünk ezt a marhaságot. A halhatatlan lélekről szóló mese mélységesen cinikus, a test viszont csodálatos! Benne, és csakis a test, a biokémiai folyamatok által jön létre a másik csodálatos valami, a szellem. A testtel együtt a szellem is kimúlik.

A természetet szellemek éltetik, és a teremtett világ működése valójában a halottak lelkének köszönhető, a szellemek világának anyagi kifejeződése, a szellemekének, akik így kapcsolódnak a mi dimenziónkhoz.

Egy nép, amelynek fegyvert nyomnak a kezébe, hogy harcoljon a függetlenségéért, attól még nem lesz ütőképes hadsereggé, hogy valakik egy kört húznak köréjük, és azt, ami belül van, kinevezik államnak.

Tudod (...), mi a korunk problémája? Az emberek kezdenek elértéktelenedni. Mindenki helyettesíthető. Nincsenek már ideáljaink, és enélkül nincs, ami felemelhetne bennünket. Mindenki kétségbeesetten keresi a bizonyítékot arra, hogy nélküle a világ kissé más volna.

Luxusra nincs szükségem. Egy apró falucskából jövök. Kinek mennyi pénze van, nem számít. Belül még mindig abban a falucskában élek, csak azóta egy kicsit nagyobbacska lett.

Nem akarok ketrecben ülni, sem színpadon élni. (...) 14 nap múlva megint hazamegyek, ahol azért nevetnek egy viccen, mert jó, és nem azért, mert gazdag ember mesélte. Azt fogom enni, amit szeretek, nem pedig azt, ami drága. Azért beszélgetek majd emberekkel, mert kedvelem őket, nem pedig azért, mert híresek.