Forbáth Imre
1898. november 10. — 1967. május 16. csehszlovákiai magyar költő és orvos
Ugass, hogy elhiggyék, harapni is tudsz!
Jó lenne a problémával elaludni, s felébredni megoldásával.
A nagy művésznek nincs elég helye önmagában. Bennünk is szívesen lakoznék.
A mű hosszúságát meghatározza az író türelme és az olvasó türelmetlensége.
Felháborodás szüli a legjobb rímet.
A látóhatár állandóan távolodik attól, aki az ellenkező irányba tart.
A legtöbbet az beszél a sorsról, aki nem tudott úrrá lenni a sajátján.
Olykor csak a plágium által ismerjük meg a mestert.
Kegyetlenség egy kritikustól megkövetelni a mű ismeretét - gúzsba kötné a kezét.
Amikor beszélt - hazudott, amikor hallgatott - elhallgatott valamit.
Ahol a gyanú egyet jelent a vádirattal, a vádirat pedig az ítélettel, ott üvölt a bíró és hallgat az igazság.
A kiállítás a pókháló - a festő a pók - a néző a légy.
A jog iránytűjével nemegyszer csupán a hatalom égtájait sikerül betájolnia az embernek.
ÉN az egyéni koordinátarendszer közepe. Nullával jelölendő.
Az elkészült mű önálló életbe kezd. Ha csak nem halva született.