Elekes Ferenc

Amikor sírsz, füzek panaszát isszák a habok, s a fák gyökerei sós vizet nyelnek.

Ottmaradt szép, fehér füstből egy hosszú gondolatjel: vedd tudomásul, világ, gondolkozni kell!

A törvények időszámítása akkor kezdődött, amikor vállat vont az első megnemértés. Hirtelen kitaláltuk a paragrafust, a fájás hatalmát, a kés, ököl és szégyen erejét.

Fodrozó felhőből fonta, s földig érő, hosszú szálakból szőtte a szél a zuhogó záport.

Csak úgy beszélj velem, mert szeleburdinak tűnő, de könny-komoly lelkű folyók tanítottak a tagadásra, és úgy akarom, ne legyen soha bennem olyan hatalom, mely megtiltaná, hogy kicifrázzam a bánatom.

A szerelem legszebb szavait szólta a szánk csak, s látod, örömünk mégis fogyott, ha ránk virradt a másnap.
Mert nemcsak a szép szó, gyöngybetűs írás, vagy a jel, de amit hordoz, néha a lényeg kopik el.

Azt hiszem, a legtöbb kerítést, falat tudatlanságból ácsolták, építették az emberek - egymás közé.

Csupa fölfedezés és csupa elfelejtés az emberiség sorsa. Fölfedezni éppoly megszokott dolog, mint elfelejteni. Olykor épp a felejtés a legbiztosabb alapja a fölfedezésnek.

Az a lényeges, hogy fölfedezzük a természetben a magunk természetét. Vagy fordítva: a magunk természetében a természet természetét. Nagy erőforrásokra bukkanunk ugyanis e fölfedezéssel, hiszen a természet nemcsak létében, de minden változásában örök.

Egy igazi fenyő akkor is növekedik, ha dísznek ültették oda, ahová ültették, egy igazi ember akkor is a kiteljesedésért fészkelődik, ha éppenséggel dísztagnak választották. Persze, vannak törpe fenyők, és vannak törpe emberek.

A véletlen sokszor nagyon jól tudja, milyen példát válasszon a mi okulásunkra. Persze, jókat nevetni sokkal könnyebb, mint tanulni belőlük.

Az időjárást is ritkán találják el, azért folyamodnak olyan kijelentésekhez, hogy helyenkint havazás, mert nem tudják pontosan kimutatni, főleg azt nem tudják, hogy az a bizonyos helyenkint hol van.

A lehelet-könnyű, nesztelen életű, szél-sorsú pitypangtól rengeteg az eltanulnivalónk. Mert e szívós szelídségre nagy szükségünk van ebben a huzatos történelemben.

Vannak törvények, amelyeket tulajdonképpen nem azért hoznak, hogy legyen mit betartani, hanem azért, hogy legyen, aki betartsa őket.

Ameddig gyermekek vagyunk, legfontosabb dolgunk a játék. Ha van gyermekkorunk. Akinek volt gyermekkora, csak az mondhatja el magáról, hogy neki játék a munka.