Bozzai Pál

Ha meg nem ütköztél levelem kezdetén, kérlek, meg ne ütközzél annak végezetén se.

Én becsülöm az életet, mert az kizárólagos tulajdonom, ámbár nagyon szegény, mert nincsen tárgya, melyért feláldozni érdemes volna.

A virág teljes kinyiltának idejében legközelebb van a hervadáshoz; a felhajított kő is legmagasabb pontján kezd hanyatlani és a gyümölcs akkor húll le fájáról, mikor megérik. Ez az anyagi élet tökéletlensége.

Legyek én neked az, a mi te nekem vagy.

Az igaznak útja tövisekkel vagyon hintve, de nyomában virágok nyílnak.

Az élet maga is fáradság és sanyarúság, a halál pedig nyugodalom és közületek melyik kívánná annak sanyarúságait fölcserélni ennek nyugodalmával?

Legyen (...) előttetek mindenkor kedvesebb a szabadság zivatara, mint a szolgaság nyugodalma.

Mikor a haza szabadságaért harczoltok, akkor mindenki a maga szükségeért is harczol.

Mikor az idő gyakorta a ti vállaitokra teszi vaskezét, az nem azért van, mintha titeket agyon akarna nyomni, hanem hogy megpróbálja a ti lelketeknek erejét és szilárdságát. Mert a ti vállaitoknak erős alapjára akarja építeni az ő műveit. Mert az idő csak az élet nélkül valót és a tehetetlent rombolja el; az élőt pedig és az erőt gyarapítja és táplálja.

Az első hazudság szüli a másodikat; a második a harmadikat, az utolsó hazudság szüli az igazságot.

Az igazságnak legtisztább fénye van; tisztább az érczek fényénél, mert nem vakít, hanem látni enged.

Az igazságot nem csinálják az emberek, hanem keresik. Olyan az igazság, mint a nemes ércz, mely századok óta rejtőzik a hegyekben fénytelenűl és midőn napvilágra hozatik, sugárokat veszen.

A szegény ember olyan, mint a vas, az érczek között, melynek, bár leghaszonvehetőbb, mégis legkisebb értéke vagyon.

A szegény embe élete hasonló a csendes és szűk partú patakhoz, mely senkinek sem árt, sőt termékenyíti a mezőt. De rajta legkönnyebben vernek hidat.

A szegény embernek nincsen baja. Kevéssel megelégedvén, mindene megvan. A mit az emberek megtagadnak tőle, megadja neki az Isten.