Boldizsár Ildikó
1963. március 10. — író, mesekutató
Minden gyerek álmokkal a szívében születik. Ezek nem csupán olyan álmok, amelyeket éjszakánként álmodunk, hanem olyanok is, amelyeket későbbi életünk során megvalósítunk.
Szükség van arra, hogy az ember időnként értse is azt, amit csinál.
Ajándék az is, amikor a Nap megsimogatja az arcodat. Ajándék az is, ha egy esőcsepp a tenyeredbe hull. Ajándék az is, ha felragyog az égen a szivárvány. És amikor a szél belekapaszkodik a hajadba, az is ajándék.
Nézz föl olykor az égre, és figyeld a madarakat! A tiszta szívű ember olyan, mint ők: könnyűnek érzi magát, mintha repülni tudna.
Egészséges az, akiben olyan erő van, mint a fákban: a növekedés és a kibontakozás ereje.
A fák arra is megtanítanak, hogy ne akarj mindig rohanni, hanem olykor tudj megállni is.
Amikor az erdőben jársz-kelsz, és azt hallod, hogy a fák lombjai halkan susognak, figyelj rájuk, mert azt mondják neked: mi is a testvéreid vagyunk.
A mezőt senki sem kéri, hogy füvet, galagonyát, csipkebogyót, pipacsot és búzát teremjen, mégis bőkezűen megterít mindenkinek. A mező meghálálja a napfényt meg az esőcseppeket, és gondoskodik az élőlényekről. Akkor vagy jó, ha te is olyanná válsz, mint a mező: vigyázol mindenre, ami él - legyen az bogár, madár, állat, növény vagy ember.
Ne sürgesd az időt: semmivel ne kapkodj, sehová ne siess. Legyen időd kivárni, amíg a dolgok megérkeznek hozzád.
Az igaz szavak olyanok is, mint az eső: tisztára mosnak mindent.
Mióta világ a világ, az ember újra meg újra bajba kerül: hol önmagában, hol pedig azon kívül. Az emberiség története válságok története, alig van olyan korszak, amely ezek nélkül zajlott volna. Életünket, sorsunkat döntően befolyásolja, hogy mit kezdünk a bajokkal, legyenek azok bárhol is. Kimászunk belőlük, vagy elmerülünk bennük? Megoldjuk őket, vagy vergődünk? Egyszerűen szólva: képesek vagyunk-e a fejlődésre, változásra, vagy megrekedünk?
A világ megismerésének sokféle módja van, s ezek közé tartozik az is, amit a népmesék kínálnak. A meséken keresztül érvényes tudás birtokába lehet jutni azzal kapcsolatban, hogy miként működik a világ, és milyen életfeladatai vannak az embernek. Hogyan lehet szert tenni segítőkre, mi dolgunk a bennünket veszélyeztető gonosz és ellenséges erőkkel, és hogyan lehet elgondolni, sőt megtenni valamit, amiről mindenki azt állítja: lehetetlen.
A népmeséket emberi tapasztalatok gyűjteményének is tekinthetjük, hiszen az emberismeretük is hozzájárul a hatásukhoz. A régiek nemcsak a világot akarták megérteni és megmagyarázni történeteken keresztül, hanem önmagukat és a másik embert is. Figyeltek, észrevették, megértettek - majd minden tapasztalatot mesékbe zártak.
Minden élethelyzetben egy történetben vagyunk - s ha szerencsénk van, ez a történet a sajátunk. A bajok akkor kezdődnek, ha mások történetét kezdjük el irigyelni, és az ő történetüket akarjuk a sajátunkként megélni. Vagy akkor, ha saját mesénkben kimerülnek a továbblépési lehetőségek, netán eltévedünk benne, nem ismerjük fel segítőinket és ellenfeleinket, sőt össze is keverjük őket.
A meseterápiában nem a mese gyógyít. Még egyetlen mese sem gyógyított meg senkit. Abban a változási, fejlődési folyamatban, valamint létezési és gondolkodási módban van a gyógyító erő, amit a mese elindít. A cselekvésre való hajlandóságban és képességben, amit a mese pusztán aktivizál. A rejtett lehetőségek meglátásában. Abban a világképben, amelynek alapja a gondolat, a szó és a tett egysége: azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit mondunk.