Bódás János
1905. február 1. — 1987. május 1. magyar református lelkész és költő
Ami sötét volt eddig és hamis, most ismerem meg önmagamban is, de mind tisztábban látom önnön képem, milyennek Isten álmodott meg régen, s míg egyre mélyebben befele nézek, bennem látom a zengő mindenséget.
Kis könyv. Sok "bölcsnek" langy mese, s én, a senki, győzök vele: benne annyi tűz s annyi hit van, mint földet rendítő erő a hallgatag kis dinamitban.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ? (...)
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Adj szót, vigaszt, ha van, falatot, derűt, tudást, vagy békítő kezet, mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted, hogy nő vetésed, hozva dús kalászt, s meggazdagítva lelked asztalát. Csoda történik: minél többet adsz, Te magad annál gazdagabb maradsz.
Repeszd, porlaszd zord kérgemet,
szeretet, égi láng,
Hadd legyek termő lágy talaj,
s borítson lomb, virág.
Vagy olvassz meg! Csak hazudtam
a gőgöt, az erőt,
megadnám magam boldogan
a szeretet előtt.
Facebook
Pinterest