Berényi Anna

Időről időre újra kell mesélni a történelmünket. Megváltozik a nyelv, új szempontjaink és kérdéseink lesznek.

A bátorság gyorsan átcsap meggondolatlanságba.

A lányokkal sok a gond. Az életük középpontjában a testük áll, földhözragadt problémákkal küzdenek. A testük kinézete, a testük működése, a testük ellátása. Majd a testükből fakadó testek ellátása. Nem csoda, ha a szellemükre kevés figyelem marad.

Meg lehet változtatni Isten akaratát? De mire változtassák? Mert egy az Isten, de ahány ember, annyi akarat.

Vannak helyzetek, amikor kell valaki, aki irányít. Amikor a bejáratott módon nem mennek már a dolgok, mert homok került a fogaskerekek közé, baktérium a kutakba és rettegés az elsuttogott szavakba. Kell valaki, akiben megbízik a többség, sőt mögé is áll, és megteszi, amire kéri. Ilyenkor nem elég a kinevezés vagy a megszokás az irányító mögé, ide erő kell: a vezér erős meggyőződése, hogy ő cselekszik helyesen, ő tudja legjobban, rá érdemes mindenkinek hallgatnia. Rendben is van ez így, csak tényleg jót akarjon.

Egy ideig elegendő magyarázat az embernek Isten akarata, de amikor ő maga is észrevesz valami más összefüggést, egyből elfelejti a földöntúli erőket okolni, és szívesebben haragszik földi hatalmakra.

A jót hosszan kell építeni, beletenni időt, energiát, álmokat és verejtéket. Az életet csak lassan deríti fel a siker: nap nap után mindig egy kicsit több napsütést hoz magával.

A rossz egy pillanat műve, a sorscsapás, a botlás egyszeri momentum, és hirtelen magával ránt minden addigi reményt.

A legtöbb ember élete során valamikor megtanulja, hogy tetteinek következménye van, és azt is, hogy sokszor nem is rajta múlik a dolgok végkimenetele, ezért aztán a legrosszabb lehetőséget is számba kell venni cselekvés előtt.

Más előtt sírni kellemetlen, egyenesen szégyenteljes tud lenni. A gyengeség beismerése. A sértett, sebes önérzet nyilvános feltárása csak fokozza a kínt. És ráadásul még csúnya is közben az ember.

A sötétben érkező hír mindig vérfagyasztó, nem ad időt a gondolatok rendbe szedéséhez, a viselkedést megigazítani, az érzelmeket pórázra kötni.

Mit vinne magával az ember egy lakatlan szigetre? Mit kérne magának egy várbörtönbe? Tankönyveket, hogy a szellemét tanulással elfoglalja, és hangszert, amivel a lelkét ideig-óráig megnyugtatja.

Évszázadokon át a kölcsönös elfogadást és tiszteletet tartották a jó házasság alapjának. Néhány évtizede inkább a szerelemre építenek. Nincsenek házassági statisztikák annak eldöntésére, hogy melyik változat jár nagyobb boldogsággal. Régen a válás nem volt gyakorlat, a házastársakat meg senki sem kérdezte, hogy boldogok-e.

A gyász hosszú és nehéz. Az egész életre kihat. A halott magával viszi a közös jövőt is.

A kortársak általában tudják, amikor történelmi időket élnek. Felismerik, amikor ott a lehetőség, és felismerik, amikor valami nagyon rossz irányba fordul. A kérdés általában nem a pillanat történelmi jelentőségének felismerése, hanem annak pozitív vagy negatív értékelése. Az értékrend sokszor csak az utókor számára egyértelmű. Vagy néha még annak sem.