Bengt Danielsson

A világlátás nagy nevelőiskola; nemesíti a szellemet, tágítja az értelmet és kiirtja az előítéleteket.

Az idő kerekét visszaforgatni mindig kockázatos próbálkozás, amely még a legjobb esetben sem sikerül teljesen. Hiszen senki sem tud másodszor is pontosan ugyanúgy érezni és reagálni, mert ha a stimulusok azonosak is maradnak, az egyéniség változik az évek folyamán.

A szépség örök, és ezer formája lehet. A középkornak ilyen, Egyiptomnak olyan szépségideálja volt. A görögök az emberi test teljes harmóniájára törekedtek, és Raffaellónak nagyon szép modelljei voltak. De éppen úgy lehet igazi műalkotást produkálni olyan modell után is, aki rút, akár a bűn.

Hiszek a szellem szentségében és az egy és oszthatatlan művészet igazságában. Hiszem, hogy ez a művészet isteni forrásból fakad, és minden ember szívében él, akit az égi fény megvilágított. Hiszem, hogy aki egyszer megízlelte e nagy művészet magasztos gyönyöreit, az mindig odaadóan ragaszkodik hozzá, sohasem lesz képes megtagadni.

Aki mindig bizakodó, csak akkor szenved, ha reményei szertefoszlottak. Aki mindig kétségbeesett, az éppen e tulajdonsága miatt állandóan szenved. Ugyanez áll az olyan emberre, aki mindig pesszimista.

Az ember feláldozza magát a gyermekeiért, akik, ha majd felnőnek, szintén feláldozzák magukat a gyermekeikért. És így tovább. Következésképpen mindenki feláldozza magát. És ennek az esztelenségnek soha nincs vége.

Így volt ez mindig egész életemben; gyakran sodródtam a szakadék szélére, de sohasem zuhantam bele.

Bármit alkottok, mindenen legyen rajta a nyugalom és a pihenés bélyege.

A holnapra való gondolás és hálaérzet egyaránt idegen minden tahiti nőtől. Teljesen a pillanatnak élnek, sohasem gondolnak a jövőre, még kevésbé emlékeznek a múltra.

Mindig nagy öröm csodálni azokat, akiket szeretünk.

Az ember semmit sem nyerhet azzal, hogy idióták kegyét próbálja elnyerni - és nekem megvan rá az okom, hogy megvessem az emberiség nagy részét.

A lelkem távol van tőlem, szomorúan nézi az előttem tátongó ürességet (...) és nincs senki, akinek elmondhatnám a magam szenvedéseit.

Az én üzletem a művészet; ez az én tőkém, a gyermekeim jövője, annak a névnek a becsülete, melyet én adtam nekik...

Úgy keresd a művészetet a természetben, hogy benne élve álmodozzál; és mindenekfölött gondolj az alkotásra, amely ennek eredménye lesz.