Belső Nóra

Minden embernek van egy képzeletbeli valósága, egy olyan valóság, amelyet csak ő lát és érzékel olyannak, amilyenné a saját fátylán keresztüli érzékelés során felépítette magában. Ennek apró részleteit otthonról is hozta, a többit maga alkotta hozzá. Ez a fiktív valóság nem egyezik másokéval, akármennyire szeretnénk is azt hinni, hogy mégis. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a belső valóság mindig torz, és a torzítás (a takaró fátyol minősége) is különböző mindannyiunkban.

Szerintem arra érdemes törekedni, hogy kezdettől fogva önmagunkat adjuk, az igazi arcunkat mutassuk a másiknak. Fenn lehet tartani persze a képmutatást egészen sokáig, míg nincsen közös lakás vagy nincsen gyerek, de mihelyst komolyra fordul a dolog, már nem tudjuk tovább viselni az álarcot, muszáj levenni. Amikor már a hétköznapi feladatokat kell megoldani, nincs helye az alakoskodásnak.

Nem dől össze a világ, ha valaki megégeti magát. Egyszer-kétszer-háromszor. Az égadta világon semmi probléma nincs ezzel, hiszen így ismerjük meg önmagunkat. Megtapasztaljuk, hogy az önbecsapás, egy rossz döntés vagy egy hazugság hova vezethet. Minden kudarcunkból tanulhatunk.

Ha valaki depressziós, megfelelő gyógyszerekkel és pszichoterápiával könnyen meg lehet gyógyítani. Bármennyire gyógyszerellenes is a világ, sokszor ez a legjobb segítség. Nem a gyógyszer fogja megoldani az életét, de a képességét visszakapja, hogy saját maga kijöjjön a zsákutcából és elinduljon egy másik irányba. Amikor pedig már tünetmentes, azaz nincsenek jelen a depresszió tünetei, magától is visszatér a jobb jövőbe vetett hite.

Ha csak egyetlenegyszer éljünk is meg a szerelmet, tudjuk, hogy szerelmesek vagyunk - mindenféle előzetes tudás nélkül. Éppen ez a szép benne! A veszélye pedig az, hogy ha valaki egyszer megtapasztalta, onnantól kezdve mindig azokat az érzéseket és élményeket fogja keresni. Ugyanazt és ugyanúgy, ami lehetetlen! Egy kapcsolaton belül is változik a szerelem megélt élménye az időben.

Az ember attól ember, hogy képes dönteni, és nem "állati" módon megélni a szerelmet. A döntést bármikor meg lehet hozni, és éppen ettől szép a hűség is. Szokták mondani, hogy milyen sok az inger, egyik nő itt, másik nő ott, egyik pasi itt, másik pasi ott, de dönteni mindig lehetőségemben áll.

Senkit sem lehet hibáztatni, amiért szerelmes lesz, de a döntés, hogy mihez kezd az érzéssel, már az illető felelőssége.

A halál biztos, de hogy addig mi történik, csak rajtunk áll.

Az ember attól ember, hogy egy picit kívülről is képes önmagára és a saját életére tekinteni, és képes megtenni bizonyos tudatos lépéseket. Nem egyforma közegből érkezünk, nem egyforma a szocializációnk, de ugyanazokon az életszakaszon megyünk keresztül.

Hajlamosak vagyunk elengedni a fülünk mellett, amikor valaki megjegyzi: "egy életünk van", mintha bele sem gondolnánk, mennyi igazság van ebben a mondatban. Amikor úgy igazán átérezzük és felfogjuk az értelmét, talán motiváltak leszünk cselekedni, búcsút inteni a nem működő kapcsolatoknak, és nagytakarítást végezni az élet egyéb területén is.

A szülő legyen hiteles. Ne mondja, hogy szereti a gyermekét, hanem éreztesse vele. A mondással sincs semmi baj, ha a tettek is ezt mutatják. A ciróka-maróka vagy az ölben ringatás többet ér a legújabb játékbolti giccsnél.

Az a legjobb, ha egy anyuka megmarad az anyaszerepnél, és nem arra törekszik, hogy a legjobb anya legyen a világon. Bőven elég, ha elég jó anyák vagyunk: olyan, aki figyeli a gyereke érzelmi szükségleteit, és jelen van az életében, annak fontos pillanataiban.

A puszi nagyon fontos az anyucitól. Puszival szinte a leghisztisebb kölyöknél is komoly eredményeket lehet elérni.

A nők örök kritikája a férfiakkal szemben, hogy azok nem nyílnak meg eléggé, nem mesélnek az érzéseikről. Nos, azért nem mesélnek, mert ez a nők privilégiuma. Cseverészni, mesélni, csacsogni? Egy férfi nem nagyon szokott. Mint ahogy a legtöbb nő nem fog egy szimpla OK-val válaszolni egy üzenetre, amikor egy színes, jelzőkkel tűzdelt körmondatban is lehet. Egy csomó felesleges veszekedéstől kímélnénk meg magunkat, ha elfogadnánk, hogy a nők és férfiak másképp vannak huzalozva - egy nő keresi a kommunikációs lehetőségeket, tud is élni velük, egy férfi pedig férfiként reagál: okézza az üzenetet, és cselekszik, amikor szükség van rá.

Mindegy, hogy hol is van az otthon, egy biztos: ott, ahol a szeretet van.