Baltasar Gracián
1601. január 8. — 1658. december 6. spanyol prózaíró
Az ember annyit ér, amennyit a többiek akarják, hogy érjen; hogy pedig akarják, a szíven keresztül kell meghódítani szájukat.
Az okos ember alkalmazkodjék testi és lelki viseletében a mához, még ha jobbnak találja is a múltat.
Tanuld meg, hogy saját bukásodból is győzelmet csinálj, ahogyan a nap is néha teljes ragyogásában felhő mögé bújik, hogy ne lássuk letűntét, és bizonytalanságban legyünk, vajon lement-e vagy sem.
Ahány fej, annyi ízlés, de annyiféle is: nincs hiba, melyért ne lelkesednék valaki, és nem kell elcsüggedni, ha valami némelyeknek nem tetszik, majd akad más, aki becsüli.
Az okos éljen, ahogy lehet, nem ahogyan szeretne.
Valamit érni és meg is mutatni annyi, mint kétszer annyit érni.
A szerencsétlen úgy érzi, mintha szerencse és halál összebeszéltek volna, hogy megfeledkezzenek róla.
Okosaknak való szabály: hagyd el a dolgokat, mielőtt azok hagynak el téged.
Szerezzünk meg mindennap valakit, ha nem belső barátnak, legalább jóakarónak, mert ezek közül néhány utóbb megmarad bizalmasunknak, ha túlestünk a tüzetesebb rostáláson.
A nagyságot nem kisebbíti, és a tehetségnek nem mond ellene, ha tanácsot kérünk, inkább becsületünkre válik, ha a balsors ártalma ellen az értelem oltalmát keressük.
Amit tenni fogunk, ne mondjuk el, s amit elmondunk, ne tegyük.
A hosszú élet titka: nem érni sokat.
Törje el tükrét a szép nő ravaszul idejekorán, ne pedig türelmetlenségében utóbb, mikor már meglátta benne a kiábrándító valót.
Ne örüljünk a túlzott udvariasságnak, mert a csalás egy fajtája.