Anthony de Mello

Gondoltál-e valaha is arra, hogy boldogtalanságra vagy programozva, és ezért aztán tehetsz bármit, hogy boldog légy, eleve kudarcra vagy ítélve? Olyan ez, mintha matematikai egyenleteket táplálnál egy számítógépbe, és aztán sikertelenül nyomogatnád a gombokat, hogy Shakespeare idézetekkel szolgáljon.

Találhatsz olyan embert, aki mechanikus, tudományos vagy matematikai dolgokra taníthat, mint például algebra, angol, kerékpározás, vagy a számítógép használata. De azokra a dolgokra, amelyek igazán számítanak - élet, szeretet, valóság, Isten - senki sem taníthat téged semmire. Csak képleteket adhatnak. S ha már van egy ilyen képleted, akkor a valóságot már valaki másnak az agyával fogod látni. Ha elfogadod azokat a képleteket, "börtönbe" kerülsz.

Nagyon könnyen elfogadjuk mások ítéletét, s erre alapozva formáljuk meg a saját magunkról kialakított képet. Ahhoz, hogy igazán felszabadult légy, meg kell hallgatnod az úgynevezett jó és rossz dolgokat is, amiket mondanak, de reakcióidban az érzelmeknek csak annyi szerepe lehet, mint amennyi egy számítógépben van, amikor adatokat táplálnak bele. Mert amit rólad mondanak, az többet árul el róluk, mint rólad.

Az első dolog, ami leköti figyelmünket, ha egy gyermek szemébe nézünk, az ártatlanság: a csodálatos képtelenség a hazugságra, álarc viselésre és hogy másnak mutassa magát, mint ami. Ebben az értelemben a gyermek pontosan ugyanolyan, mint minden más a Természetben. A kutya az kutya, a rózsa rózsa, a csillag pedig csillag; minden egyszerűen az, ami. Csak a felnőtt ember képes arra, hogy másnak mutassa magát, mint ami.

Képzeld magad egy koncertterembe, ahol a legédesebb zene dallamait hallgatod, amikor hirtelen eszedbe jut, hogy elfelejtetted bezárni az autódat. Nyugtalankodsz a kocsi miatt, nem tudsz kimenni a teremből, de a zenét sem tudod már élvezni. Tökéletes példája ez annak az életnek, amit a legtöbb ember él.

- A barátom nem jött vissza a rohamból, Sir. Kérek engedélyt kimenni, és megkeresni őt. - Nem engedélyezem - mondta a tiszt - Nem akarom, hogy kockáztasd az életed egy olyan emberért, aki valószínűleg halott. A katona ennek ellenére kiment, és egy óra múlva maga is halálosan megsebesülve, halott barátjának tetemét cipelve tért vissza. A tiszt dühöngött: - Mondtam, hogy halott. Most aztán mindkettőt elvesztettem. Mondd, volt annak valami értelme, hogy kimenj, és becipelj egy holttestet? - Ó, persze, hogy volt, Sir - válaszolta a haldokló - Amikor megtaláltam, még élt. És azt mondta nekem: "Jack, biztos voltam benne, hogy értem jössz."

Amikor bűntudatod van, akkor nem a bűnödet gyűlölöd, hanem saját magadat.

A csend csak a tevékeny embereket látogatja.

- Hogyan lehetnék olyan nagy ember, mint te? - Miért akarsz nagy lenni? - kérdezte a Mester. - Embernek lenni is elég nagy teljesítmény.

Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.

A látogatók mindig elcsodálkoztak a Mester nyugodt, kényelmes tempóján. - Nincs nekem arra időm, hogy siessek - mondogatta.

Az engedelmesség betartja a szabályokat. A szeretet tudja, hogy mikor szabad azokat megszegni.

Mindkettő - ami elől menekülsz és ami után vágyódsz - benned van.

Nagy titok az, hogy bár az emberi szív vágyódik az után az Igazság után, amiben tisztán megtalálja a szabadságot és az örömet, mégis az emberek első reakciója erre az Igazságra gyűlölet és félelem.

- Lehetek a tanítványod? - Csak azért vagy tanítvány, mert szemed zárva van. Mihelyt megnyitod, már nem lesz mit tanulnod tőlem, vagy bárki mástól. - Mi szükség van akkor Mesterre? - Hogy megláttassa veled, mennyire haszontalan dolog Mesterre hagyatkozni.