Idézetek a tudásról
A szellemi fölényt szükségtelen éreztetni, éppen az benne az irritáló, hogy érződik.
Csak azt tudhatjuk, amit megtanultunk.
Mily különös dolog a tudás! Ha egyszer beléakaszkodott, rátapad az elmére, mint moha a sziklára.
Ha az ember semmi módon nem jut el a szükséges tudásig, a végén azt kérdi: "ki tudja, mi lesz?" - és a képzelet ad rá választ.
Ahhoz, hogy egy nép a földi dolgok fonákságán jóízűen, bölcsen nevetni tudjon, sok intelligencia, nagy kultúra és számtalan megpróbáltatás kell.
Észből is megárt a sok, pláne ha hideg, s főleg, ha kizárólag elméleti.
Az intelligencia a jelszavak, a vezényszavak, a tilalmak, a zászlók, a körmenetek, a keresztes hadjáratok esküdt ellensége. Aki intelligens, takarékoskodik a tapssal és a füttyel.
Ha azt hiszed, hogy mindent értesz, akkor reménytelenül össze vagy zavarodva.
Többféleképpen tudhatunk valamit, és ezek közül az egyik leghatásosabb a tapasztalatból táplálkozó és leginkább ítéletnek nevezhető hallgatólagos tudás.
Mihelyst tudjátok, hogy mi a kérdés, érteni fogjátok a választ is.
Az ember cselekvésre és gondolkodásra született, nem bölcselkedésre. A bölcselkedés csak boldogtalanná teszi, anélkül, hogy jobbá vagy okosabbá tenné.
Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.
Vannak dolgok, amiket azért tanulunk meg, hogy eszünkbe juttassák, hogyan kell felejteni.
Hirtelen úgy éreztem magam, mint akinek kárba veszett az élete, mert a relativitás- és a kvantumelméletet, valamint a dialektikus materializmust tanulmányoztam ahelyett, hogy eldöntöttem volna, melyik a kedvenc állatom.
Azt hiheti az ember, hogy bármilyen akadályt legyőz, még saját tudatlanságát is.