Idézetek a testvérről
A testvéri gonoszság roppant undorító tud lenni.
Egy testvér nagyon érdekes dolog. Akkor is szereted, ha a legnagyobb hülyeséget csinálja, mert jó eséllyel akkor van rád a legnagyobb szüksége.
Az egyik legnagyobb tragédia az ember életében az, amikor testvére születik. Azért, mert abban a pillanatban elveszti a királyságát vagy a királynőségét. Leginkább ahhoz hasonlítható, amikor egyszer csak az egyik fél behoz egy szeretőt a házasságba.
Testvérnek lenni, ez nem azt jelenti, hogy külsőleg hasonlíttok egymásra. A testvéri kapcsolat nem külső hasonlatosságban rejlik.
Ha egy lány sok fiútestvér között nő fel (...), óhatatlanul megtanulja elviselni a pofonokat, nem bőg mások előtt, és még annál is keményebb, mint amennyire elvárják tőle.
Egy jó testvér olyan, mint egy tükör, de nagyítós tükör, és nem árt néha belenézni.
Saint-Tropezban történt c. film
Mosolygok, mert a testvérem vagy, S kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.
Én szerettem a testvéremet. (...) Nagyon szerettem őt, de végül nem tudtam mellé állni... Képmutatás azt mondani, hogy szeretsz valakit, és mégis találsz hibát a cselekedeteiben? (...) Ennek a kérdésnek nem volt semmi értelme. A szeretetben nincsenek szabályok vagy előírások.
Nyilván nem túl jó hír, hogy az embernek egy hónapig közös szobában kell laknia a testvérével, de hát nincs egy kis pizsamabuli hangulata az egésznek? (...) Itt megerősíthetik azt az érzést, hogy sosem maradnak magukra, mivel a rokoni kötelék összefűzi őket, és ezért (...) nem kell görcsölnie azon, hogy mindig frissen zuhanyozva jelenjen meg (...), hogy levágja a lábkörmeit, vagy fújja be magát dezodorral. Szabadon büföghet vagy pukizhat, a többiek akkor sem szűnnek meg szeretni őt.
Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.
A báty talán olyan, mint anyánk, de mégiscsak férfi, viszont nem béklyózza annyi minden, mint apánkat szegényt. Vagy... vagy átmenet egy zseniális apa és egy zseniális nagybácsi közt, közel van hozzánk, miként az előbbi, ám nem oly édes link, miként az utóbbi.
Érthetetlen, bár valahogyan biztosan megmagyarázható, hogy két embert, akik testvérek, tehát a világon szinte legközelebb kellene állniok egymáshoz, áthidalhatatlan távolságok választanak el, idegenebbek az idegeneknél, s tíz-tizenöt perc után már csak semleges dolgokról képesek beszélgetni, tudat alatt azzal a kívánsággal, hogy bárcsak adódna már valamilyen ürügy a búcsúzásra a véletlen találkozásnál, s járna le már végre a látogatás ideje, indulna a vonat és a többi.
Jó ideje hozzászokott, hogy Britt bármibe fog is, sikert ér el, ezért mindent elkövetett, hogy a maga helyén kezelje a nővérét, s ne kullogjon árnyékként a nyomában. (...) Valósággal lehetetlennek tűnt számára, hogy azok az emberek, akik egy ilyen végtelenül tehetséges gyereket hoztak a világra, így elszúrhatják a dolgot a másik magzatukkal - vele.
Testvérek között hamar átadódnak a titkok, soha nem maradnak egészen rejtve.
Ahelyett, hogy olyan baromságokkal traktálta volna, hogy "a remény hal meg utoljára", hogy "mosolyogjon, és akkor a világ visszamosolyog rá", hogy "a legsötétebb éjszaka is véget ér egyszer", (...) egyszerűen csak megölelte a nővérét. Mert néha ez a legjobb, amit tehetsz. Ezt annak az embernek is megtanította, akinek több mint húsz évvel ezelőtt felvette a vezetéknevét. Néha az a legjobb, ha hallgatsz. Néha az a legjobb, ha befogod a lepcses szádat, és állod a sarat.