Idézetek a tanácsról
Akit nem győzhetsz le, tedd barátoddá!
És én azt mondtam egyszer: élj! vagyis: szeress, csókolj, ölelj - figyelj, tapints és nézz körül, álmodj! mivel a sír közel.
Alapszabály, hogy csak kérésre adjunk tanácsot. Ha tehát nem kértek bölcs útmutatást, ám mégis erős késztetést érzünk véleményünk megosztására, legalább kérjünk rá engedélyt! (...) Kéretlen tanácsokkal nem lehet bensőséges kapcsolatot építeni.
Óvakodj a nyüzsgő élet terméketlenségétől!
Ne hagyd, hogy nagyra törő ambícióid a kicsi, de létfontosságú teljesítések útjába álljanak!
Úgy kell fogadnunk az életet, ahogy jön, és amennyire lehet, ki kell hoznunk belőle a legjobbat.
A legveszélyesebb ellenségeinkről mi magunk sem tudjuk, hogy azok. Ha békét akarsz, várd felkészülten a háborút.
Mit szeretőjének búg kéjjel az asszony, jó, ha a szélbe vagy a fürge patakba írod.
Tégy jót, és nem lesz szükséged ősökre.
Tölts egy kis időt kettesben a bánatoddal! Vegyél fel gyászruhát, sirasd el a múltat. Könnyezd meg, aztán temesd el, szórj rá földet, és sírj még, aztán engedd el, mert úgysem tehetsz mást.
Titkold el lelked kincseit. Kit érdekel, ha ismerik? Kerüld a vak világ zaját s hajszáját. A harmóniát füleld, amely benned belül zenél. Élj ismeretlenül.
Az őszinteség nem jelenti azt, hogy kegyetlennek kell lenned másokkal. Nem kell mindent elmondanod nekik, ami nem tetszik bennük, hangoztatva, hogy ezt "az ő érdekükben" teszed! Néha jobb, ha nem tudjuk, hogy lelkük mélyén mások mit tartanak rólunk. Mások önbecsülésének tisztelete megkívánja, hogy néha inkább kevesebb, mint több igazságot mondj nekik.
Élj hát, higgy nekem, és ne várd a holnapot: rózsa az ifjuság, élvezd, amíg virágzik!
Ha dühbe gurulsz, magadhoz vonzod az indulatokat. Ha nyugalom árad belőled, megnyugszik a környezeted. (...) És az már rajtad múlik, hogyan tudod magadat behangolni. Mert ha a nyugalmat csak erőlteted magadra, semmit sem ér. A rezgés számít. A húrok feszültségén múlik a szép muzsika. Túl laza vagy túlfeszült húrokon nem lehet szépen zenélni.
Ne fogd rövid kötélre az embereket, - hosszú pórázon tartsd meg őket - s akkor szeretni fognak. Ha hagyod őket élni, nem vagy féltékeny szenvedélyeikre, nem kívánod őket a magad számára lefoglalni egészen, - akkor hálásak lesznek.
Facebook
Pinterest