Idézetek a sikerről
A népszerűségnek mindig van egy olyan árnyoldala is, hogy elkezdik fikázni a zenekart, mert az már nem menő, ha valakit sokan hallgatnak.
Amikor (valóban) sikeres embereket látunk, az ő személyiségjellemzőik között általában ott szerepel, hogy nem rettegnek a hibáiktól, inkább keresik azokat, a kudarcokat pedig arra használják, hogy tanuljanak belőle. Nem haragszanak magukra olyan esetekben, amikor látszik, hogy a kudarc rajtuk kívülálló okok miatt jött létre.
A sikeresség sokszor komoly érzelmi változás eredménye, és akkor jön létre, amikor valaki megtanulja szeretni, illetve elfogadni önmagát, felismeri saját öndestruktív működését, és nem engedi a régi vágányra futni az érzelmi mechanizmusait.
A világsiker titka Amerikában az azonnaliság. Gyorsan ismétlődve betolni az agyakba, kis adagokban, hogy könnyebb legyen értelmezni. Azonnal, gyorsan, most, még több sajtos nacho ízesítéssel. Most, ma, holnap már nem lesz rá alkalom, mert jönnek a tegnapok.
A siker egy pillanatnyi állapot, amit megtartani sokkal nehezebb, mint megszerezni.
Csak aki elég messzire jutott, tudhatja, milyen messze juthat.
A biztonságos önmérsékletet és a sikert nem lehet egyszerűen összeegyeztetni. Mert a siker az extrém teljesítmény fizetsége.
A siker akkor jön, ha elkötelezed magad arra, hogy eljutsz a célba, és ég benned a szenvedély, hogy átlépd a célvonalat.
Minél nehezebb a feladat, annál jobb a győzelem.
Egy napra egy győzelem is elég.
Jó férjem van, szép, okos kislányom, remek diplomám, szerető szüleim. Sikeres ember vagyok. Az utóbbi időben befészkelte magát a fejembe a kételkedés, hogy tényleg sikertörténet-e ez, nem inkább kudarc... egy hang folyton azt suttogja odabent, hogy nem a saját életemet élem, hanem másokét. Azt hiszem, igaza van. Jó lenne letenni ezt a csomagot, amelyben ráadásul nem is tudom, mi van, csak azt érzem, hogy elviselhetetlenül nehéz. Szeretnék megszabadulni valamitől, de nem tudom megfogalmazni, hogy mi az. A magam életét élni, anélkül, hogy el kellene veszítenem azokat, akiket szeretek.
Talán csüggesztően hat, ha arra gondolunk, hogy az erőfeszítések és a véletlen szerencse legalább annyit számít, mint a tehetség. Én azonban ezt inkább ösztönzőnek érzem, hiszen miközben genetikai felépítésünk tőlünk függetlenül adott, erőfeszítéseink mértéke csak rajtunk áll. A véletlen hatása pedig egy bizonyos mértékig szintén irányítható, hiszen ha többször próbálkozunk, akkor ezáltal megnöveljük a sikerünk esélyét.
Bár néha csak nagyon kis különbség van egy kiugróan sikeres és egy kevésbé sikeres ember képességei között, mégis általában nagy különbség van a róluk alkotott véleményeink között.
A sikert nem a felhalmozott vagyon nagysága, a megszerzett hatalom, vagy a bankszámládon lévő pénz mennyisége jelenti. Ha ez így lenne, nem létezne szomorúság a leggazdagabbak között. Az igazi siker valójában az, ha Isten rád szabott célját meg tudod valósítani az életedben azzal a tehetséggel, amit Ő adott neked. A sikert mindannyian különböző módon érhetjük el, hiszen mindenki tud valami olyat tenni, amit senki más.
Az akadályok legyőzésében mutatott állhatatosság a siker legalább olyan fontos összetevője, mint a tehetség.
A képességet a sikerrel összekötő szál laza és rugalmas. Könnyű megtalálni a kiváló minőséget a sikeres könyvekben, és ugyanilyen könnyű észrevenni ennek a hiányát a kiadatlan kéziratokban, az olcsó vodkákban vagy az elismertségért küzdő emberekben. Könnyű azt hinni, hogy a működő ötletek jó ötletek, a sikeres tervek alapos munka eredményeképpen születtek, a sikertelen ötletek és tervek esetén pedig már valami a megszületésükkor sem stimmelt. Könnyű a legsikeresebbekből hőst csinálni, és megvetéssel nézni a legkevésbé sikeresekre. A képesség azonban nem garantálja az eredményt, mint ahogyan az elért eredmény sem arányos a képességgel. Ezért nagyon fontos mindig az eszünkben tartani az egyenlet másik tényezőjét – a véletlen szerepét.
Facebook
Pinterest