Idézetek Mikulásról
- Te, Mikulás! - szólt nagyot ásítva, miután szárnyrakeltek egy újabb város felé. - Mondd, te kitől kapsz ajándékot!? - Az én ajándékom a gyermekek mosolya...
Csak azt nem értem (...), hogy minek vannak tele a boltok Mikulás-csomagokkal, mikor azokat úgyis az igazi Mikulás hozza majd... Biztos a boltosok így tisztelegnek a Mikulás nagysága előtt.
Csomagol Télapó, Lejárt az ideje. Tenger sok a dolga, kapkod, fő a feje.
Kipp-kopp, kipp-kopp, ki van az ajtóban? (...) Itt van már a nagyszakállú Télapó! Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró!
Van ám nagy-nagy izgulás, Suttogás meg pirulás, Hogy jön-e a Mikulás. Ragyog a hó, mint a prizma, Ablakban a sok kis csizma, Sokan várnak kipirulva, Csacsogva, bízva, izgulva, Gyere hozzánk, Mikulás!
Felnőttnek tilos réten a csillagfogdosás, Felnőttnek nem jöhet a Mikulás.
Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek, Pesten is átbujtam egy telet. Csillagok és lámpák kavarodtak, félelmes volt a sok emelet. Nappal kezdődtek az éjszakák, csilingelt és búgott a világ, cicázott az ablakok viszfénye: Mikulás ment a hátsó gangon át.
A Mikulásnak teljesen igaza van, hogy évente csak egyszer megy az emberek közé.
Rokona Mikulás a Jézusnak, hogy mind a kettő a gyerekeknek keresi a kedvét?
Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből és hangokból míg összeáll csodád, hol vagyunk már a hajszolt holnapokban! Fáradt jelenből hajlunk múltba át. Nem gyermekkorba kívánkozom vissza, csak felnőttként rejtélyed keresem, múlt öröm, havas, piros táncú szépség -, s fehér időd búcsúzó szívemen.
Égi úton fúj szél, hulldogál a hó. Nem bánja azt, útrakél Mikulás apó.
A Mikulás gyorsan eljő, feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját.
Itt van már a Télapó, Tele van a zsákja, Mosolyog az arca Örömünket látva.
Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő.
A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.
Facebook
Pinterest