Idézetek a kitartásról
A jellem próbája a legyőzhetetlennek vélt akadály.
Csak viszonylag kevés ember elég szerencsés ahhoz, hogy élete végéig folytassa a valóság titkainak feltérképezését, hogy a világ és az igazság megértését újra és újra felülvizsgálja, térképét nagyobbítsa, vonalait finomítsa, egy-egy vonalat újrarajzoljon.
De hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem.
Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.
Ha mindent megtettél, amire képességeidből telik, ember vagy. Ha mindent megtettél, amit akartál, akkor isten.
Semmit se szeressek félig csinálni, vagyis a tökély előtt megelégedni.
Éppen nem nagy dolog elkezdeni a jót. Azt be is végezni, egyedül ez teszi az embert tökéletessé.
Több nemes szándék kudarcát okozta már az akaraterő és a cselekvési kedv hiánya, mint az átlagos vagy gyenge képességek.
Kevésnek tetszik, és sok, ha nem túlságosan is az. Szérűre megy a hangya, és megfogja egy kalász szakállát. Onnan a hangyabolyig tíz méter a távolság, húsz emberi lépésnél kevesebb. Ám aki a szakállat viszi, s ezt az utat bejárja, az a hangya, nem pedig az ember.
Azok, akik tapasztalatból ismerik az elfogultságot, tudják, hogy ez az érzés az idővel egyenes arányban nő, míg az elszántság fordított arányban csökken.
A világ legtöbb fontos dolgát olyan emberek érték el, akik akkor is tovább próbálkoztak, amikor már semmi sem segített.
A zseni húsz százalék inspirációból és nyolcvan százalék perspirációból (izzadságból) tevődik össze.
A lángész egy százalék ihlet és 99 százalék verejték.
A patak és a szikla összecsapásából mindig a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.