Idézetek a kisugárzásról
Nincs szebb a vitorlázó hajónál, a vágtató paripánál, a táncoló nőnél.
Megint elnevette magát. A nevetéstől megváltozott az arca, és rádöbbentem, hogy gyönyörű. Elfordultam, mert nem akartam benne mást látni, mint szörnyeteget. Veszedelmes szörnyeteget.
A nő olyan, mint egy költői hasonlat - ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.
Ahogy itt jár-kél, szép, miként A csillagtüzes éjszaka. Fénybe árnyat és árnyba fényt Szűr arca, szeme, mosolya; Oly szelíden ragyog felénk, Ahogy a vad nappal soha.
A világ szépsége elkábította. Ezenkívül talán nem is számít semmi.
A szép magában foglalja a pillanatnyi lét és az örökkévalóság egységét.
A szépség örömök nélkül értéktelen volna.
Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.
A test, eltérően egyes anyagoktól, nem csak hőre tágul. Tágul a szerelemtől, tágul a kudarctól.
Egy sereg fotót kéne csinálnom. Rólatok, ahogy folydogáltok. A partról, ahogy marha szép. A szikláról, ahogy ott áll a hullámverésben és rezzenetlen. A virágokról, ahogy sokfélék. A hullámokról, ahogy riszálnak.
Ha mindenkit ugyanarra a formára öntenének, nem létezne szépség.
No, nézd már meg ezt a csúnyaságot. Titokban mindig az volt az érzésem, hogy a szerelem elvakít, s nemcsak én nem látok, de a másik sem. Aztán egyszer csúnyának fog találni, s igaza lesz. Kitisztul a szeme. S addigra már én is éppoly csúfnak találom magamat, mint ő engem. Elvesztem az emberemet, s oda az én szerelmem is.
A szépség, az igazi szépség ott végződik, ahol az értelmes ábrázat kezdődik.
A fény ugyanolyan bántó volt, mint előbb, s körülfolyta vonásait. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal.
Meg vagyok róla győződve, hogy az ember lelki irányának fejlődésére semmi sincs oly sújtó hatással, mint a külseje, és nem is annyira a külső maga, mint az a meggyőződés, hogy vonzó vagy visszataszító-e.