Idézetek a kapcsolatról
Rühellem a talmi szókat a partról okoskodókat. Örökkön jó szelet ígérnek részvét mosoly a háborgó vízben fuldoklónak. Ők mindent megúsznak sosem hajóznak.
Ahogy Miwako szomorú arcát néztem, elméláztam az emberi viszonyokon. Hiába vagyunk jóban, ha máshol élünk, más suliba járunk, szétválnak útjaink. És vajon hány emberrel fogok még találkozni a városban? Vajon hány emberrel fogjuk megérteni egymást?
Tudjuk, hogyan történt a legutolsó fickóval, aki fájdalmat okozott nekünk. Emlékszünk azokra is, akik előtte jártak. Nem vagyunk ostobák; ismerjük a jeleket, a tüneteket, a szövegeket. Mégis annyira mélyen él bennünk a vágy, hogy találkozzunk az "igazival", hogy nem tanulunk saját hibáinkból.
Melletted másnak éreztem magam. Megtanultam a dolgok mélyére nézni, és választ keresni a miértekre. Hálás voltam, amiért megosztottad velem a tudásod, hogy vakmerőségre buzdítottál.
A rossznak sok arca van, és ügyesen, szinte észrevétlenül oson, furakodik be mindenhová. (...) Egy menekülő hadsereg felégeti maga mögött a hidakat. Te az én életemmel ugyanezt tetted: módszeres aprólékossággal romboltad le a múltam, s hogy még véletlenül se tudjak majd emelt fővel élni, a jövőmet is.
Egyik pszichológus barátom fülem hallatára így korholt dühösen egy fiatalembert - igaz, hogy ez az intelme csak a nőkre vonatkozott: - Mit vársz? Hogy a hangszer magától szólaljon meg? Ostoba. Valaha, a boldog ősidőkben magától szólalt meg, de ma már bánni kell vele tudni, ha valaki azt akarja, hogy édes dallamot adjon és ne kétségbeesett sikolyokat.
A kapcsolatokban a cselekedetek sokkal fontosabbak, mint az érzelmek, éppen ezért nem az érzelmeknek kell irányítaniuk a cselekedeteket.
Tulajdonképpen az az igaz, hogy semmi sem volt közöttük; mindig ő képzelte valaminek a semmit.
David Herbert Richards Lawrence
A legkönnyebben úgy lehet egy férfiból kigyógyulni, hogy az ember felszed egy másikat.
Ha az ember lelki fogaskerekei hozzácsiszolódnak valakihez, akkor a következők fogaskerekei már vagy szorulnak, vagy lötyögni fognak.
Ha igazán fontos számunkra valaki, akkor néha kedvesen, de határozottan szembe kell szállnunk vele.
A mi kapcsolatunkban semmi szerepe a testnek. Sohasem az érzékeken át szólok hozzád - inkább csak a lelkedhez. Ezért nem szerethetjük egymást köznapi értelemben. A mienk nem mindennapi vonzalom. És mert mégiscsak halandók vagyunk, és mert szörnyű lenne az életünk egymás mellett, hiszen melletted valahogy sohasem lehetek hosszasabban hétköznapi, és értsd meg, örökösen fölülemelkedni halandó mivoltunkon végül azt jelentené, hogy már az sem ér semmit. A házastársaknak szerető emberi lényként kell együtt élniük, s ha úgy tetszik, szégyenkezés nélkül köznapiak is lehetnek...nemcsak lelkiek.
David Herbert Richards Lawrence
Szentül hitt benne, hogy a fiúnak mindenekfelett reá van szüksége az életben. Ha ezt sikerül bebizonyítania önmagának, éppúgy, mint neki, a többi már magától rendbe jön. Tudott egyszerűen hinni a jövőben.
David Herbert Richards Lawrence
Ne légy a legszükségesebbnél felejthetetlenebb. (Másként oktalanul megmérgezed Jövőbeli Jelenjeit annak, aki szeret: mintha holmi hurcolandó mérce lennél, melynek megfelelnie másnak úgysem lehet.)
PÉLDAKÉPEK: Példaképem Mindenki, Akitől valaha is tanulhattam bármi követendőt, vagy elvetendőt. Mindannyiuknak hálás vagyok.
Facebook
Pinterest