Idézetek az igazságról
Az igazság olyan, mint egy szobor: egyetlen nézőpontból sosem láthatod a teljes valóját.
A remény smúzol nekünk. Az igazság nem is tud rólunk. Csak van, rendíthetetlenül, mint egy katedrális.
Az igazságot sejtelmek, elfelejtett belátások, elfojtott neheztelések, reménnyé hígított bosszúvágyak, hullámzó rokon- és ellenszenvek állják körül, és azok idővel mind az igazság részei akarnak lenni.
Egy hang hamisan szólhat, de sok hangban mindig megtalálhatod az igazságot.
Az emberek gyakran azt állítják, hogy az igazságra éheznek, de ritkán tetszik nekik az íze, ha felszolgálják.
Az igazság fáklya, mégpedig roppant méretű, ezért mindnyájan csak hunyorítva igyekszünk elsuhanni mellette, még attól is félve, hogy megperzselődünk.
Néha a legjobb, ami tehetsz, hogy elengeded a félelmeidet, és megmondod az igazat. Még ha hazudnod is kell miatta.
Nem lehet az igazságot elfedni, mert az Isten ujja megmutatja.
Az igazságban való hit az összes eddig hitt igazságokban való kétkedéssel kezdődik.
A tévedés többnyire olyan igazság, amely eltévesztette a maga időpontját.
Mi magunk teremtjük meg azokat az illúziókat, amelyek segítségével tovább élhetünk. És egy nap, amikor már nem vakítanak el, és nem is vigasztalnak, leromboljuk őket, egyik csillogó téglát a másik után ütjük ki a falból, míg nem marad más, csak az őszinteség ragyogó fénye. Felszabadít ez a fény. Kell. Rémisztő. Mezítelenül, kiürítve állunk előtte. És amikor a szemünk már nem bírja tovább, új illúziót teremtünk, amely ismét megvéd bennünket a nyugtalanító igazságtól.
Az embernek ne legyen túl sok igaza, ha a nevetőket a maga oldalán akarja látni; valamennyire ne legyen igaza, ez hozzátartozik a jó ízléshez.
A beképzeltség általában elhomályosítja a tisztánlátást.
A féligazságok többet érnek a szemenszedett hazugságoknál.
Facebook
Pinterest