Idézetek az igazságról
Keresnünk kell az igazságot, de újra és újra kétségbe kell vonnunk saját, már-már biztosnak vélt igazságainkat.
Ha tudod, hogy igazad van, nem félsz harcolni.
Nem elég tudni az igazságot. Kifejezésre is kell juttatnunk, és ott, ahová állítottak minket. Érvényesítenünk is kell azt, legalábbis annyira, amennyire minket magunkat érint.
Tanuljunk álmodni (...), s akkor talán megtaláljuk az igazságot - de őrizkedjünk attól, hogy álmainkat nyilvánosan közzétegyük, mielőtt éber eszünkkel meg nem vizsgáltuk őket!
Friedrich August Kekulé von Stradonitz
Ahol az igazság is töpreng a maga igazán, ott az ábránd még nagyon sokáig ábránd marad.
Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.
Az igazságot meg lehet tépázni, de megtörni nem, s az mindig úgy úszik a hazugság fölött, mint az olaj a víz fölött.
A tegnap szentelt igazságaiból lesznek a holnap nyilvánvaló ökörségei.
Szeretik azt mondani nekünk, hogy fontos igazat mondani, de tapasztalataim szerint a valódi boldogság forrása az, ha azt mondjuk az embereknek, amit hallani akarnak, ami általában messze nem ugyanaz...
A szavak egymásnak ütköztek, a padlóra potyogtak, a darabjaik ragyogtak az igazság fényében, de az egész csupa szúrós szilánk volt, túl élesek, hogy meg lehessen fogni.
Mit akarsz? Igazságot? Az igazság csak tündérmese. Egy legenda, lágy bundába és megnyugtató erőbe burkolva.
Értelmiségi az olyan ember, akit az igazság érdekel és nem a hatalom. Politikus az olyan ember, akit a hatalom jobban érdekel, mint az igazság.
A valódi tragikum nem az igazság és az igazságtalanság, hanem az igazság és igazság közötti összeütközésben van. Ezt azonban nehéz elfogadni bárkinek is, aki csak egyetlen abszolút igazságot ismer, a magáét. Az ilyen ember sorsa a rettegés. A tévedéstől és a beismeréstől.
Egy ember elkövethet hűtlenséget, aljasságot, igen, a legrosszabbat is, gyilkolhat, s belülről tiszta marad. A cselekedet még nem az igazság. Mindig csak következmény.
Az ember nem ért meg még egy igazi empirikus hipotézist sem addig, ameddig abban a tévedésben él, hogy az szükségszerűen igaz.